(Remélem, hogy a szülők legalább annyira tudnak figyelni, mint gyermekeik – diákjaink… S azt is remélem, hogy mindenütt, a nagyaulában és az osztálytermekben is jól hallanak: nem harsogva szeretnék szólni, de érthetően, tisztességgel kommunikálva közös dolgaink érdekében. Ha a hangosítással, az iskolarádiós belső hálózattal netalántán baj van, akkor máris adódik egy megoldandó feladat, mely természetesen elsősorban a működtető dolga, de szívesen veszünk minden szülői segítséget…)

     Mindig különös gonddal készülök a Szülőknek szóló rövid szülői értekezleti szózatomra. Természetesen van sok olyan iskola, ahol egy ilyen megszólalás akár el is maradhatna, de mi az igényesség és a partnerség jegyében szeretnénk kihasználni, hogy figyelnek rám… De a legfontosabb, hogy figyeljünk Gyermekeinkre!  

Kedves Batthyánysok!

      Véget ért egy hosszú, forró nyár és érik a szőlő… És ideje van mindennek: a szomorúságnak és az örömnek is. A nyár lassan emlékké válik. Kérdés, hogy sikerült-e a megújúlás?! Tudom, megújulni némely dolgokban szakaszosan lehet (lásd vakáció!), de lehetőség van a folyamatos megújulásra is – különösen akkor, ha esetleg a nyár nem volt tökéletes. De bízzunk benne, a feltöltődés mégiscsak sikerült. „A mosoly olyan, mint egy bátorító, gyöngéd ölelés, mellyel élni segítjük egymást.” (Simon András)

      Ideális esetben diáknak, tanárnak nagy szüksége van a nyárra. A pedagógusnak, mivel magát adja munkájában („mint pelikán a begyét fiókáinak”…), ezért nagyon fontos a vakáció megújító ereje. A diák számára a nyár pedig lehetővé teszi az új tanév megújhodásának lehetőségét. Bízva abban, hogy ezek a jó célok teljesültek: egy hosszú, forró nyár feltöltődése után készen állunk, készen kell, hogy álljunk egy újabb, másik tanév bevezetésére. (S az sem baj, ha nem tökéletes egy nyár, hiszen a lítium elemet sem szabad 100%-osra feltölteni, mert az csökkenti az élettartamot…)  

Kedves Batthyánysok!

      Mi az időt tanévekben mérjük. Ismét elmúlt egy újabb, amely más volt, mint az előzők, de nálunk telt: ezért a mi közös batthyánys tanévünkről szeretnék szólni, s azt hamarosan befejezni.

      A bölcsektől tanultam egy tételmondatot: ”Ahol szeretnek, ott vagy otthon.” Ez természetesen elsősorban a család lehet, de néha, jó esetben, az iskola is be tud segíteni – a „jó iskola”… Mi ilyen, jó iskola szeretnénk lenni: ahol szeretnek. S ahol Te is szeretsz létezni (persze nem a vakáció idején…). Ha valakinek az iskolájában nincs szeretet, az nincs otthon benne. Akkor sem, ha hivatalosan oda van bejegyezve. Sok benne az ismerős, a megszokott, de nincs otthon benne… Otthon lenni azt jelenti, hogy visszamenni lényünk igazi és egyetlen valóságos állapotába: a szeretetbe. Az ember idegenként élhet az iskolájában is, ha nem szeretik. Remélem, ez a rossz élmény minél kevesebbeknek adatik meg a mi iskolánkban. Az ember igazi otthona, iskolája, hazája a szeretetben van. Minden más helyen számkivetett. ...