Kedves Batthyánysok!

      Mi az időt tanévekben mérjük. Ismét elmúlt egy újabb, amely más volt, mint az előzők, de nálunk telt: ezért a mi közös batthyánys tanévünkről szeretnék szólni, s azt hamarosan befejezni.

      A bölcsektől tanultam egy tételmondatot: ”Ahol szeretnek, ott vagy otthon.” Ez természetesen elsősorban a család lehet, de néha, jó esetben, az iskola is be tud segíteni – a „jó iskola”… Mi ilyen, jó iskola szeretnénk lenni: ahol szeretnek. S ahol Te is szeretsz létezni (persze nem a vakáció idején…). Ha valakinek az iskolájában nincs szeretet, az nincs otthon benne. Akkor sem, ha hivatalosan oda van bejegyezve. Sok benne az ismerős, a megszokott, de nincs otthon benne… Otthon lenni azt jelenti, hogy visszamenni lényünk igazi és egyetlen valóságos állapotába: a szeretetbe. Az ember idegenként élhet az iskolájában is, ha nem szeretik. Remélem, ez a rossz élmény minél kevesebbeknek adatik meg a mi iskolánkban. Az ember igazi otthona, iskolája, hazája a szeretetben van. Minden más helyen számkivetett. ...  

Kedves Batthyánys „Nagycsalád”!

Érettségizőinkkel egy kicsit mi is megéljük fiatalságunkat. Ezért ha a kimondott szavak szépek, talán a beérkezők is azok lesznek. Van, amikor egy történés valamiképpen összesűríti az időt, s abban a pillanatban benne az egész életünk. Ilyen lehet egy igazi ünnep, különösen az ifjúság „csúcsünnepe”: a ballagás. Így válhat egy alkalom és egy általa létrehozott, összesűrűsödött pillanat egy egész kor szimbólumává. A ballagás mint ünnep így sűríti születésünktől végzetünkig való vándorlétünk örömét és szomorúságát.

Igen, az életünk pillanatok sorozata – mind oda vezet, ahová hagyjuk; amit akarunk, amire vágyakozunk. S a bölcsek szerint meg kell tanulnunk vágyakozni arra, ami a miénk. Így jöhet öröm vagy bánat, egyre megy, az útról már le nem térhetsz… Vándor vagy, kedves Ballagó Diákunk, s általatok mi is, kik ünnepünkben összesűrítjük a pillanatokat: boldog az, ki vándor lehet…!