Balogh László beszéde
2014. június 7.
Kedves Irányis, Landleros, Batthyánys „Örökdiákok”!
Hagyományinknak megfelelően immár V. alkalommal rendezzük meg a Batthyánys (1990-től van ilyen), Landleros (1957-től volt ilyen) és Irányis (valójában 1950-től, mondjuk azt, hogy az államosítástól, 1948-tól volt ilyen nevű a mi egy és ugyanazon gimnáziumunk!) Öregdiákok Találkozóját. Reméljük, évszázadokra előretekintve minden június hó (azaz nyárelő hava) 1. szombatja ha esik, ha fúj, ha Pünkösd: BLIÖT lesz!
Önök/Ti az előbb a Batthyány Nyitányt halották/halottátok Gölles Martin (12.B/2012) házi zeneszerzőnk, a sokszorosan kitüntetett Virág Benedek Kórusunk másodkarnagyának alkotását. (A Batthyány Nyitány és a Batthyány Himnusz is fenn van a „YouTube”-on…)
A tegnapi fergeteges kulturális kavalkádunk után (aminek „BLGén” a neve…!) azért vagyunk most itt, mert tudjuk: a jelenben élünk, a jövőről álmodunk és örök igazságokat tanulunk meg a múltból… És mert itt vagytok Ti, régi játszótársak – ha valóságosan nem is, de gyakran a szívünkben, a gondolatainkban… Az ember egyik legnagyobb szerencséje, hogy nem felejti el a tegnapi napot, egy lány arcát vagy egy barát arcát, akkor sem, ha velünk van, vagy ha már nincs velünk… Minden emlék: ez a mostani beszélgetés is azzá válhat. A bölcsek azt mondják, az emlék a fegyverünk, amellyel szembenézhetünk a halállal. Emlékek nélkül nem létezne jelen és jövő. A gondolkodás a gondolat megszületése pillanatában emlékezéssé válik, s így megkettőzi önmagát. Az emlék ezért fájdalom is egyben, hiszen megjelenik benne az idő múlása. Az emlékezés védelem is a múló idő ellen. Emlékek nélkül nem létezhetne az emberi faj… (Persze egy nagy kérdés megmarad megválaszolatlanul: mi volt az emlékeink előtt…?!)
Tisztelettel köszöntöm az aktuális érettségi találkozók résztvevőit: 5 ilyen van most: IV.C/1953, IV.A/1969, IV.D/1969, IV.F/1969, IV.B/1994. Megjegyzem, a mostani ünnepnapunk előtt és után mintha még több érettségi találkozó lenne. (Megtudhattuk többek között, hogy 1964-ben még a Ludas Matyiban is volt landleros történet, s a bolond ballagás sem mai találmány…)
Köszöntöm az egyéni érkezőket! Mindannyiuktól kérem, hogy a jövőbeni bármelyik érettségi találkozójukat itt, az alma materként szolgáló gimnáziumunkban kezdjék, hiszen van Iskolamúzeumunk, Emlékfalunk, sok értékes tablónk, s az öregdiákoknak padja…
Tisztelettel köszöntöm igazgató Kollégáimat. Ő nélkülük sem jöhetett volna létre ez a gimnázium:
- Szebenyi Mária (1977 – 1992): Ő volt iskolánk államosítás utáni történetében a leghosszabb ideig, 15 évig igazgató!
- Mayer Ferenc (1992 – 2004)
- Dénes Sándor (2004 – 2009) (örökdiák „kódszáma”: IV.D/1975)
Tiszta, jó szívvel köszöntöm kedves Kollégáimat, köztük volt tanáraimat. (Megjegyzem, van egy ún. „Ezüst Kor Klubunk”, amely félévente jön össze; jómagam már 1994 óta vagyok részese: ezek igazán nagy élmények, mert olyanok, mint egy sűrített osztálytalálkozó…)
Örömmel köszöntöm a Batthyánys, Landleros, Irányis Öregdiákok Egyesületét, annak elnökét: Molnár Lászlót (IV.B/1975). Az egyesület a mostani protokolláris alkalom után közgyűlést tart nemcsak a pénzügyek intézése végett, de a leginkább azért, mert jövőre, 2015-ben lesz 250 éve (!) annak, hogy Kanizsán gimnáziumot alapított gróf Batthyány Lajos… Jelentem, hogy Nyeste Pál úrral, a testvériskola, a Piarista – gimnázium igazgatójával egyeztettem: együtt is fogunk ünnepelni…! Felkérem Molnár László elnök urat, köszöntse a Diáktársakat!
Mielőtt Molnár Laci az idei „Pro Schola” – díjat átadja, hadd szóljon egy áldás a Virág Benedek Kórus jóvoltából!
Tislérné Tóth Zsuzsanna (IV.D/1984) igazgatóhelyettes méltatja a kitüntetettet: Cseke Dániel (12.D/2014).
Következzék egy kiváló mai diákunk: Kósa Dániel (10.D), aki Kazinczy-díjas (!), az idei Helikon arany oklevelese, mellesleg a tegnapi BLGén I. díjasa: Ady Endre „Vén diák üdvözlete” című versét mondja el.
Mindig szoktunk hozni az aktuális örökdiák napra valami meglepetés - monumentumot: köszönjük Paál István (IV.A/1964) öregdiákunknak a Zrínyi kamarakiállítást, mely megtekinthető a porta mellett (Kanizsa a Zrínyiek városa is volt…); ezen kívül a portánál az iskolába befelé nézve látható egy „Zalapatakalja” felirat, amely akár beiskolázási körzetünk elnevezése is lehetne (de ennek is külön története van, mely a 12.C/2007 osztályunk kiránduláshoz kapcsolódik).
Nemrég a Mező-gimnázium 50 éves évfordulóján köszöntő beszédemben (ők is belőlünk váltak ki 1964-ben…) Hamvas Bélát idéztem, most is ő jut eszembe magunkra vonatkoztatva: „A nagy örökség egyúttal kötelesség is. Nehéz helyzet csak ott támad, ahol az ember kötelességét megtagadja. Kultúrában születni nem csak annyit jelent, hogy élvezni a kiváltságokat, hanem annyit is, hogy előkészíteni az utódok kultúráját.” Úgy gondolom, a mi iskolánk kultúra volt a javából, ezért van kötelességünk es felelősségünk a továbbadásban nekünk, örökdiákoknak…
Ezért hadd használjam ki a mostani ünnepélyes pillanatokat, s hadd legyek tiszteletteljes provokáló ebben a nagycsaládi körben. Volt-e, van-e titka az Irányinak, a Landlernak, a Batthyánynak…?!:
Kedves Diák- és Tanártársak! Megragadva a mostani pillanatokat: olyan jó, hogy van mibe kapaszkodnunk… Vannak emlékek, és van valóság, és vannak igazságaink a jövőnek szólóan is. Egy igazgató hadd aktualizáljon: Örülünk pl. annak, hogy nemrég lett Kossuth-díjasunk Vizeli Balázs népzenész személyében (IV.C/1985). Köszönjük, hogy van olyan öregdiákunk, aki informatikusként tulajdonosa Finnország tavaly legprosperálóbb cégének, így alapítványunk a minap kaphatott tőle 2 millió forintot! Szomorúak vagyunk, hogy elment városunk díszpolgára, Takács János, aki piarista diákból lett IV.B/1950-es „örökdiákunk” nekünk is. Fájó, hogy itthagyott bennünket Fülöp Valter dandártábornok Zala – megye rendőrfőkapitánya: IV.D/1990… (nemrég azt mondta: „A BLG világ legjobb gimnáziuma!”) De itt van még közöttünk Kugler Sándorné, Györgyi néni a 106 éves fizikatanárnő, aki 1961-ig 30 éven át tanított iskolánkban: 1931 – 1934 Nagykanizsai Egyesületi Leánygimnázium, 1934 – 1948 Notre Dame-i Leánygimnázium – tehát ezek is a gyökereink…! Megjegyzem a legújabb Új Köznevelés címlapján Ő szerepel, s a folyóiratban egy 4 oldalas nagyon tartalmas riport is olvasható vele. Nemrég találkoztunk gróf Batthyány Lászlóval Németújváron, s a franciskánus kriptában Batthyány Lajos „szívét” is érinthettük… Jelentem, a Batthyány Lajos Gimnázium „szekere” jól halad, ezt ezernyi adattal tudom alátámasztani. A mai diákok, a mi diákjaink is nagyon tehetségesek, és szép eredményeink vannak a tanulmányokban, a kulturális életben és a sportban is…! Tisztelettel meghívom az Örökdiákokat mondjuk pl. egy Te Deummal egybekötött ünnepélyes tanévzáróra. Szóval bízvást nézhetünk előre a következő tanévre, mely annak jegyében is telik, hogy: 250 éve lett gimnázium Kanizsán! Ebből a „fából” növekedünk mi is. S biztos talaj a lábunk alatt az elődgimnazisták szellemisége és kultúrája. Ezt szemlélteti a nagyaulában egy kis 21 tablós performance. (A Tablók Könyve az országban először nálunk jelent meg, szeretnénk a jövő tanévben digitalizálni az összes tablónkat, s minél többet beüvegezve kitenni falainkra; mint tudjuk, az „érettségi tabló” hungarikum, így lenne értelme az összes Kárpát-medencei tablót is összegyűjteni… De ez már egy következő álom!)
Szeretném meghosszabbítani még ezt a pillanatot, mert jó újra elmerülni azokban az élményekben, amelyek hangulatát ezek a helyszínek árasztják magukból, de még inkább fontos azoknak az embereknek a szeretetteljes lénye is, akik iskolánkban tanárként, barátként és sorstársként álltak mellettünk az elmúlt évtizedekben…
„A múlt és a jelen tünedezik – megtöltöttem, kiürítettem őket,
És továbbmegyek, hogy a jövő legközelebbi redőjét megtöltsem.”
Csendüljön fel végül a „Pataki diákdal” Zalapatakalján, s aztán folytatódjék az örökdiák-találkozó a BLG összes termeiben és a diákszívekben…!
Balogh László
igazgató
(Elhangzott az V. BLIÖT ünnepi köszöntőjeként 2014. június 7-én, szombaton 15.00-kor a BLG-kisaulában.)