Balogh László beszéde
2010. június 5.
Balogh László beszéde
Kedves Batthyánys, Landleros, Irányis Öregdiákok!
„Hol vagytok Ti, régi játszótársak?!”…
(Balogh László vagyok, az iskolánk aktuális igazgatója.) Múltbanéz és jövbetekint találkozóra hívtunk mindenkit, akik gimnáziumunk emlékeinek ápolásához és iskolánk fejl déséhez tevlegesen vagy akár jelképesen hozzájárulni kívánnak. Tettük mindezt ily módon 1. alkalommal a barátság és az „összetartozás” jegyében.
Emlékezünk, tehát vagyunk. Marquez után szabadon: „Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.”
Bizony hatalma van az elmesélt vagy újra megélt múltnak: megőrző, összetartó ereje. (Egyébként nem a felejtés, hanem az emlékezés gyógyít…)
Bizonyos diákkori emlékek felnőttkorunkig és tovább kísérnek bennünket: életreszóló emlékek! A múlt minden pillanata és közöttünk áll: a felejtés, ami eltöröl – és az emlékezés, ami átalakít. Az életet pedig nem azok a napok jelentik, amelyek elmúlnak, hanem azok, amelyekre emlékezünk…
És van batthyánys, landleros, irányis szív még mindig. Hiszünk abban, hogy ez az iskola hagyományosan jó az igényesség és a természetesség jegyében. Ez az iskola mondjuk 1948. június 18-tól, az államosítástól kb. 10 ezer „szép, okos lányt és bátor, értelmes fiút” adott érettségizettként Nagykanizsának. A kezdetektől ez a gimnázium Kanizsán az értelmiségivé válás legfőbb színtere. Ma is az, bár 1000 fs, 30 osztályos „mamutintézmény és labirintus” vagyunk, de hagyományaink és modernitásunk, eredményeink, jelenünk és jövőnk azt jelenti, hogy irányisnak, landlerosnak, batthyánysnak lenni jó volt és lesz!
Ezért alakulhatott meg Öregdiákjaink Egyesülete. Ezért van évkönyvünk minden évben, van nyugdíjas klubunk. Ezért jelent meg a mi iskolánkban az országban először a „Tablók Könyve”. Ezért lett Iskolamúzeumunk, s ez a találkozó is remélhetően sikeres.
(Egyébként az öregdiák egy iskola legjobb reklámhordozója, így ez a találkozó még beiskolázási korrelációval is bír…)
Érdekes módon 1765-ben június 5-én, azaz a mai napon alapította gróf Batthyány Lajos, az ország utolsó választott nemzeti nádora, a Mária Terézia számára a „Vitam et Sanguinem!” („Életünket és Vérünket!”) – jelenet rendez je a környék és Kanizsa 1. gimnáziumát; mely piaristaként és államosítva is a régió erős kisugárzású, értelmiségivé nevelő iskolája. Természetesen 1765-ben piarista iskolát alapítottak, és, sajnos, 1948-ban ezt államosították, de ha nem is mi vagyunk a jogfolytonos intézmény, de ennek az 1765-ben alapított iskolának mi is lehetünk fontos leszármazottai, mintegy 1948-as, azóta erőssé vált ága. Ezért vehettük fel az ún. „átkos” korszak után 1990-ben az iskolaalapító nevét. Közben 1992-ben visszajöttek Kanizsára a piaristák, ennek örülünk, hiszen ez minket is még jobb munkára ösztönöz a testvériskola szomszédságában. Számomra ezt még a tegnapi „Összetartozás Napja” is erősíti. Így kerülhetett fel a piarista időket idéző emléktáblára utolsó névként most Fejtő Ferenc neve mint valóban piarista diák és Kanizsa büszkesége. Ezzel a jelképes gesztussal a jövőben mi inkább az 1948 utáni múltat kívánjuk bvebben ápolni. Mindezt a „békés egymás mellett dolgozás” testvéri szimbólumának is szánjuk a piarista iskola felé.
Ezt az Öregdiák Napot színes programkavalkáddal ünnepeljük a BLG-ben. Volt „BLGén” elnevezés kulturális bemutató, öregdiák-jelenlegi diák focimeccsek. Ez most a protokolláris köszöntő . Innét egy rövid iskolabejáró sétára hívjuk majd a vállalkozó „újraballagókat”. Közben Iskolamúzeumot avatunk Szebenyi Mária igazgatón által, néven nevezzük a „Dr. Gulyás Mihály Fizikai El adót”.
Ezentúl „Tüskés Tibor Iskolai Könyvtár” lesz a neve az iskola közel 40 ezer kötetes „lelkének”, a könyvtárnak. Tüskés Tibor, a fél éve elhunyt író, szerkesztő, kritikus, „Nagykanizsa Díszpolgára” az iskolára hagyta könyvtárát. Így méltó a névfelvétel, melynek fényét özvegye, dr. Nagy Anna jelenléte is emeli. Köszöntjük Király Lajos költőt, aki „Tüskés Tiborra emlékezem” című kötetét mutatja fel itt nekünk 1. alkalommal. Simon M. Veronika festőművész olajfestményét, Tüskés Tibor portréját is leleplezzük a könyvtárban ezen az ünnepen. 11 osztály tart évfordulós osztálytalálkozót ezen a napon. Ők ünnepi osztályfnöki órával, az „alma mater” bejárásával is emlékeznek. Különleges napunkat sokan vacsorával zárják este 7-kor az iskola menzáján a nosztalgia jegyében.
Email-levélben(!) köszöntött bennünket Kugler Sándorné, Györgyi néni, a 102 éves fizikatanárnőnk. Hadd idézzem bölcs szavait:
„Tisztelt Igazgató Úr! Kedves László!
Köszönöm meghívását az öregdiák találkozóra. Boldogan mennék, ha éveim nem akadályoznának. Úgy gondolom, nagyszerű ötlet a volt diákokat az osztály zártságából egy tágabb közösségbe összehívni, hiszen közös az iskolai múlt, az emlékek, az iskola szelleme. Elmosódik az évek különbsége, új barátságok jöhetnek létre. Remélhetleg az öregdiákok is így gondolják, és mind többen élni fognak a lehetséggel, igazolva ezen kezdeményezés helyességét.
Sok sikert kívánva köszöntöm: Kugler Sándorné”
S még hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a mai nappal gyjtést kezdeményezünk Szemenyey-Nagy Tibor szobrászmvész, iskolánk volt tanítványa „Emlékfal” című képzőművészeti alkotásának megvalósítására. Ennek makettje látható itt, mely afféle „imamalom” lesz iskolánk talán legkultikusabb helyén: a régi épület oszlopos lépcső fordulójában. Végül intésként az őrzőkhöz, talán bölcsülvén, a fiatalkornak emléket állítva, a lélek szerint élőknek idézem irodalmi színpados múltunkból Szophoklész Antigonéjának kórusát:
„Bölcs belátás többet ér / Minden más adománynál./ Az isteneket tisztelni kell,/ Gőggel teli ajkon a nagy szavak/ Nagy romlásra vezetnek,/ S józanná nem tesz, csak a vénség.”
Ez vigasz lehet minden öregdiáknak, s nekem is. S talán még az: ha már „szülőföldünk” ez az iskola, akkor „Kanizsa – vár (vissza)”, s a szeretet lát jól az iskolánkban is…Isten éltesse Iskolánkat! Minden Mestert és Tanítványt…
Balogh László
igazgató, BLG
(Elhangzott 2010. június 5-én 16.00 órakor a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnáziumban az „Öregdiák Találkozón”.)