6. Örökdiák találkozó
2015. június 6.
250 éves jubileumi ünnepség (Novák János filmje)
Tisztelt Ünneplők! Kedves Vendégeink!
„Mi iskolánk!”
A nagykanizsai gimnáziumot 1765. június 5-én gróf Batthyány Lajos, az utolsó választott nemzeti nádor, a város uradalmi birtokosa alapította, ahová akkor a piaristákat hívta meg tanítani. Ez volt Vas, Zala, Somogy vármegye 1. gimnáziuma. A történelem folyamán a város többször is helytállt, pl. 1849-ben forradalmi szemlélete miatt bezáratták a gimnáziumot, de a kanizsai emberek kitartása és nagylelkűsége mindig megmentette neves intézményünket... 1956-ban is az 1. sorokban voltak diákjaink… Ezen gimnázium és elődjei falai között és szellemiségében tanult pl. Virág Benedek, Deák Ferenc, Wlasics Gyula, Hevesi Sándor, Kaán Károly, Mező Ferenc, Fejtő Ferenc, Tüskés Tibor, Kiss Dénes, Balázsovits Lajos, Zala Márk, Prof. Dr. Ádám Veronika, Prof. Dr. Szabó Gábor,…
Sajnos, 1948-ban államosították a piarista gimnáziumot, így akkor mi vállaltuk fel a „hagyományt”. Ezért 1990-ben felvettük az alapító nevét. 1992-ben visszajöttek a piaristák Nagykanizsára. Azóta együtt létezünk jó kapcsolatban: világi és egyházi gimnázium. Együtt és persze külön is ünnepelünk. Büszkék vagyunk erős iskolánkra: a 120 ezer fős régió hagyományápoló, tehetséggondozó és modern iskolájára! Ünnepeljünk együtt! Mert sokan voltak /vannak/ lesznek batthyánysok. De együtt érezhetjük a batthyánys, landleros, irányis, Notre Dame-i és piarista életérzést is! Egy hagyományrendszer annál erősebb, minél többen érzik magukénak…
Jelentem, nálunk nem „öregdiákok” vannak, hanem felfedeztük az „örökdiákokat”! Ezért is tudjuk bőségesen ünnepelni a kanizsai gimnázium jubileumi évét. Kanizsa „iskolaváros” (ezért lehet „egyetemi” város is: mármint erős középiskolája miatt): benne a Batthyány Lajos Gimnázium és elődei a környék „világítótornyaként”, diákjaink értelmiségivé nevelődésének fontos földrajzi centrumaként. Mindig is törekedtünk rá, hogy a hagyományok a ma iskolájában is erős szellemiséget és érzelmi ráhatást eredményezzenek. A jelen egyik legnagyobb értékének tartom, hogy nálunk van „batthyánys életérzés”, mert számunkra érték minden egyes mai diákunk és „örökdiákunk”. Ezért érezhetik jól magukat diákjaink a „mi iskolánkban”. Mert törekszünk a szeretetközösségre és mert van szeretetpedagógia is hozzá (egyébként Sík Sándortól tanultuk…). Tudatosan törekszünk a hungarikumok őrzése mellett a „batthyányIQmok” megtalálására. Ezért fedezhettük fel a „BLGént”, a világ nekünk fontos „közösségi génjét”: tehát nem csak testi és nemi gének vannak…! Ezért jelenhetett meg az országban nálunk először az ún. „Tablók Könyve” (megjegyzem a szokásos érettségi tablók hungarikumnak számítanak – ezért érdemes lenne foglalkozni az érettségi tablók Kárpát-medencei adatbázisának létrehozásával: mai digitális világunkban ez nem lenne lehetetlen!).
Hiszem, hogy számunkra, igazi kanizsaiak számára Kanizsa a világ közepe… - feltéve, ha otthon vagyunk benne. A gimnázium a centrumban pedig a „város szíve”. Talán ezért is jó batthyánysnak lenni. Örülnénk, ha közös szenvedélyünk lehetne a „mi iskolánk”…! Hol vagytok Ti, régi játszótársak?!
Ugyan a jelenben élünk, de a jövőről álmodunk úgy, hogy örök igazságokat tanultunk meg a múltból. Az élet több, mint ami megtörténik velünk: az élet az, amire emlékezünk. Így lesz az emlékezés kultikus cselekedet. Amikor emlékezünk a múltra, akkor bemutatjuk a jelent, és köszöntjük a jövőt is. Az ember egyik legnagyobb szerencséje, hogy nem felejti el a tegnapi napot. Minden emlék, ez a mostani örökdiák-találkozó is, azzá válhat, amellyel szembenézhetünk a halállal. Az emlék persze fájdalom is egyben, hiszen megjelenik benne az idő múlása. Viszont az emlékezés védelem is a múló idő ellen. Ezért még „örökgimnazisták” is maradhatunk…
Nem mi választottuk a batthyánys, landleros, irányis életet, hanem az választott minket. Mert Kölcseytől is tudjuk, hogy: „Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot…” Tudjuk azt is, hogy: a szeretet pedig elfelejti a rosszat, hogy legyen remény a jövőre! Ez lehet az emlékek egyenlege. A jelen tulajdonképpen a múltak összege. Így egy örökdiák-találkozón, ha igazán és mélyen önmagára talál az emlékező, akkor egyúttal mindenkivel „testvér” lehet.
Babits szerint is: ”Az emberi öntudat alapja az emlékezet…Testemben egy parány sincs abból az anyagból, amiből 7 évvel előbb voltam: de ugyanaz vagyok, mert emlékezem. Éppúgy: ma senki sem él azokból, akik „250” éve éltek e hazában: de ugyanaz a nép vagyunk, mert emlékezünk. A jelent csak a múltból lehet megérteni: a jövőt csak a múlt alapjára lehet felépíteni.” Ezért emlékezve ünnepelünk – s ahogyan ünnepelsz, az egyben kultúrád fokmérője is…
„Az együtt eltöltött idők emlékére” reméljük, feleleveníthető a máig élő és ható múlt – ezt Kugler Sándorné Györgyi nénitől tanultam, a 107 éves fizika tanárnőtől, aki a mostani találkozónkat is jószívvel üdvözölte. Ez a nap más, mint a másik, ez az óra különbözik a másiktól… Krónikád talán egyik legfontosabbja, kedves „Örökdiákok”: felejthetetlen diákéveid emléke – ha batthyánysnak, landlerosnak, irányisnak, Notre Dame-inak, piaristának lenni jó…
Teleki Pált idézve: „Mindig azt tapasztaltam, ahol az emberek szeretettel kapcsolódnak egymáshoz, onnan alkotó lendület, vállalkozó szellem indul ki.” Éppen ezért inkább és végül csak 2 szócskát üzenek: SZERELMET ÉS SZERETETET…! Nagy Gáspár által tudom: „a szerelem a szépség szomjúsága”. S azt is tudhatjuk: „A szeretet az én terhem: bárhová megyek, vele együtt járok.” Ez a 2 szó, amely tett kell, hogy legyen… Így nyugodtan jöhet újabb 250 év is…!
Sok jó gimnázium van, de nekünk a legfontosabb a BLG. A MOST a legmegfelelőbb pillanat a szeretetünk kimutatására…
Van reménységünk: a Zsoltárok könyvéből a Grádicsok éneke:
„Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem… Nem engedi, hogy lábad inogjon… Nappal a nap nem szúr téged, sem éjjel a hold.”
Ne feledjétek: Kanizsa és a BLG vár vissza…, most és örökre csak Nektek integet…!
Balogh László
igazgató - BLG
Jubileumi meghívó