2017. április
                 
  1 2  
  3 4 5 6 7 8 9  
  10 11 12 13 14 15 16  
  17 18 19 20 21 22 23  
  24 25 26 27 28 29 30  
   

  Fata Flóra
  Tolnai Petra











Rövid áttekintés

A nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium a maga nemében a Dunántúl egyik legnevesebb intézménye. Az iskola elődjét Batthyány Lajos alapította 1765. június 5-én. Ő az akkori kifejezéssel élve nyilvános iskolát alapított, ahol latint, matematikát, költészetet, nyelvtant, történelmet valamint hittant is tanítottak. Az alapitólevelet Tapolcsányi Gergellyel és Mária Teréziával is aláíratta. Akkoriban ez volt Vas, Zala és Somogy megye egyetlen középiskolája. Kanizsa ekkoriban a török birodalom alól való felszabadulása után élte meg fejlődését. Mivel három megyét kellett ellátnia ezért már az első években is viszonylag sok 200-300 diák tanult itt. A város számára az iskola jelentette a kiutat a nyomorból, hiszen így egyre több művelt ember lett Kanizsán. Az első jelentős megpróbáltatás akkor érte az iskolát, amikor 1849-ben azt forradalmi szemlélete miatt az Osztrák hatóságok bezáratták. A kanizsai polgárok azonban nem kis munka és anyagi áldozatok árán 1850-ben újra kinyitatták. De egyelőre csak négyosztályos lett majd 1867-ban városi adókból a tanács átalakítatta nyolcosztályossá. Ezzel megint megindult a tanulók számának növekedése. 1895-re már 237 tanuló volt, 1895-re 393, míg végül 1900 és 1936 között elérte a 400-500 főt. A tanulók számának növekedésével nőtt a tanárok képzettsége is. Azonban az iskola épülete ekkorra már elviselhetetlenül rossz állapotba került. 1904-ben átköltöztették egy a mai Teleki utcán lévő épületbe. Ám tanításra ez sem volt megfelelő így 1923-ban az iskola a Frigyes laktanyába költözött, területe így majdnem a kétszeresére nőtt. A háború első jele ként 1939-ben, iskolánkban is beindult a leventeképzés. Amint a harcok 1943-ban elérték hazánkat, a pincét átépítették óvóhellyé. Még ebben az évben szeptember 9-én egy tábori orvos lefoglalta az iskolát tábori korháznak. Ezzel a tanítás mintegy két osztályra korlátozódott. A tanulók létszáma a háború miatt megfogyatkozott, ezért október 29-én bezártak minden iskolát. A harcok Zala megyében, 1945 áprilisában fejeződtek be, 13-án elkezdődőt a tanitás. 1948 júniusában megtörtént az iskola államositása. A gimnázium jelenlegi arculata 1969-ben alakult ki, amikor beindult az egészségügyi szakoktatás. Az 1978/79-es tanévben már mintegy 713 diák tanult iskolánkban. Az iskola "A" épületszárnyának felújítása 1979-től 1984-ig tartott. Ekkor építették meg a kézilabda pályát és a 8 tantermes új épületszárnyat is. Ezek révén a gimnázium az ország egyik legmodernebb iskolája lett. 1991-ben indult be a nyolcosztályos kisgimnázium. Napjainkban az iskolának mintegy 1000 diákja van, akik mind örömmel járnak ebbe a több, mint két évszázada sikeresen működő intézménybe.

A Nagykanizsai Piarista Gimnázium története 1765-től 1919-ig

1765.JÚNIUS 5-én gróf Batthyány József kalocsai érsek a maga és apja, Batthyány Lajos nádorispán, Kanizsa földesura nevében barokk ünnepélyességgel hömpölygő alapítólevelet adott ki, melyben Kanizsán nyilvános iskolát - mai kifejezéssel - gimnáziumot létesített, és abban az oktatást a kegyes iskolák szerzeteseire bízta. Az alapítólevél elég részletesen körülírta, milyen osztályokat nyissanak, és abban mit tanítsanak. Megkövetelte, hogy a tanítás az elemi ismeretekkel, az írás, olvasás tanításával kezdődjék, de három grammatikai (nyelvtani), poetikai (költészettani) és retorikai osztály is létesüljön. Tanítsanak a hittanon és latin nyelven kívül zenét és számtant, ez utóbbit olyan mértékben, hogy a magasabb számvitelt ‚s kereskedelmi számtant is elsajátítsák. Tanítsanak magyar és német nyelvet és történelmet is. Ez utóbbiban súllyal az ókori történelmet, az asszírok, perzsák, görögök és rómaiak történetét, de a legfelső osztályt teljesen a magyar történelemnek szánják. Ezt az alapítólevelet már június l0-én aláíratta Tapolcsányi Gergely magyarországi piarista tartományfőnökkel, június 25-én pedig Mária Teréziával is ünnepélyes kiváltságlevélbe foglaltatta. A rend részéről az elfogadás azért ment olyan gyorsan, mert az alapítólevél kiadását két évi tárgyalás előzte meg, és nyilvánvaló, hogy a fent vázolt tanítási terv is inkább a tanító szerzet, mint az alapító oktatási célkitűzésein alapult. Itt érdekes megemlíteni, hogy másfél évszázaddal később, a XVIII. században tanítással foglalkozó két szerzetesrend elveit Pachinger Alajos kanizsai gimnáziumi igazgató így próbálta utólag vázolni: "A jezsuiták elsősorban az arisztokrácia nevelését tűzték ki célul, míg a piaristák a szegény gyermekek oktatását tekintették feladatuknak. A jezsuiták az általuk nevelt arisztokráciában a katolicizmusért lelkesülő vezéreket akartak állítani... Szilárdan kitűzött céluknak megfelelően, nevelési rendszerük arisztokratikus, kozmopolita, merev, ennek következtében szűk keretű, bizonyos fokig mozdulatlan és haladásra képtelen...A piaristák nevelése egészen más jellegű. Ők nem bizonyos meghatározott eszmék és elvek terjesztésére és megvédésére nevelik növendékeiket. Az ő nevelési rendszerük célja az ember általános kimívelése, minden mellék cél és tekintet nélkül. Módszerük nem köti magát semmiféle társadalmi osztályhoz, egészen demokratikus alapon nyugszik... A piaristák intézetei szerényebbek, kevesebbel beérik, vezetőiket nem befolyásra való törekvés, hanem az emberiség és műveltség szeretete lelkesíti és vezérli." Ez az eszmefuttatás talán inkább a XIX. század végi, a tanító szerzetben is érvényesülő polgári liberalizmusból ered, elsősorban arra jellemző, hogy az l896-ban Nagykanizsán működő piarista gimnáziumi igazgató hogyan látja rendjének célkitűzéseit, de kétségtelenül helyesen ragad meg néhány motívumot a kanizsai gimnázium alapítása korának tanítási elveiből is. Az alapítólevél előírásai is mutatják, mennyire gyakorlati jellegű és mennyire magyar kívánt lenni ez az iskola. Erősen hangsúlyozza a mennyiségtant, éspedig nem elméleti, hanem gyakorlati irányban, a kereskedelmi számadás elsajátítását követelve, éveken keresztül taníttatja a magyar nyelvet, és egy teljes éven át a magyar történelmet. Ezek a követelmények a teljesen latin kulturális élet korában, a testőr írók fellépése előtt a nemzeti gondolatnak aránylag messzemenő érvényesülését jelentik. Egyébként az alapít s tulajdonképpen igen szerény áldozatot jelentett a dús vagyonú alapító főúr részéről, és alig biztosította az iskola fenntartását. Az alapító összesen 10000 forintot tett le a királyi kamaránál, és csak annak kamatát, évi 500 forintot kapták kézhez a szerzetesek az iskola fenntartására és saját‚ életfenntartásukra. Ebből az összegből lehetetlen volt akár a legszükségesebb költségeket fedezni, még ha ráadásul egy szerény épületet kaptak is az elhelyezésre. A gróf ugyanis 500 forintért megvásárolta számukra Zala megyétől a Nagykanizsán beszállásolt katonák tisztjeinek lakásául szolgáló - már akkor öreg - kvártélyházat. Egyéb szükségleteikről azonban csak úgy tudtak gondoskodni, hogy az iskola igazgatója szinte szüntelenül segélyt kér mindenkitől - magyarán mondva koldult. Kért a várostól, a vármegyétől, a főigazgatótól, a helytartótanácstól, de a zalai birtokos nemesektől is. A helytartótanács majdnem mindig elutasította az igazgató elkeseredett felterjesztéseit, vagy jobb esetben évekig hevertette. A főigazgatók - talán az új szellemű iskola iránti ellenszenvből - többnyire még a kérelmek pártolását is megtagadták. Sok ajándékot kaptak a zalai középbirtokosoktól, különösen élelmiszerben, de bútorban, zeneeszközökben is. Főleg Markovics István zalai alszolgabírónak köszönhetett sokat az iskola. A legértékesebb támogatást azonban, mely idővel rendszeres évi segéllyé alakult át, az elég sok anyagi nehézséggel küzdő Kanizsa város adta. A városi tanács aránylag hamar felismerte azt az erkölcsi, sőt sokszor anyagi erőt is, amit a falai között működő gimnázium a város számára jelentett. Ezzel kapcsolatban kell felvetnünk azt a kérdést, miért Nagykanizsán létesítettek gimnáziumot. Mert az országban ugyan a kanizsai gimnázium alapításakor összesen 140 gimnázium működött, ebből 78 teljes, amelyikben poetikai és retorikai osztály is volt, de ezek túlnyomó része a Felvidéken volt. A régi, híres, nagy tanulólétszámú iskolák, mint a 870 tanulóval rendelkező sárospataki református kollégium, a 968 tanulós nagyszombati jezsuita iskola, az akkor már híres debreceni kollégium stb. mind messze estek a török uralom alól felszabadult déldunántúli tájtól. Vas, Zala és Somogy megyében még egyetlen középiskola sem volt. Ennek az igen nagy iskolátlan területnek szinte geometriai központja volt Nagykanizsa, mely egyébként is életerős, fejlődő településnek bizonyult. A töröktől 1690-ben visszafoglalt városban ugyanis még 12 évig fennmaradt az erős, nagy vár, mely elég épen került a császári csapatok kezére. A vár környéke biztonságot adott, oda szívesen települtek, a vár lebontása után pedig az őrség egy részét elbocsátották, és azok ott maradtak szántóvető polgároknak. Ennek ellenére a városban 1711-ben még csak 84 családot írtak össze (kb. 500 lélekre tehető).A kezdeti ingadozás után (1715-ben 265 család, 1720-ban megint csak 138) a vásárjoggal is rendelkező város erős fejlődésnek indult. 1750-ben már 465 adózó háztartása van, 1770-ben pedig éppen 1551. Ez utóbbi összeírás a város lélekszámát is megadja. Nagykanizsán 2856, Kiskanizsán pedig 1383 lakost jegyez fel. Hatvan év alatt tehát a város lakossága több mint nyolcszorosára nőtt, ami természetesen csak erős ütemű bevándorlással történhetett. Ennek ellenére a város alapjában véve megmaradt földműves településnek. Az első években is az volt, nem állattenyésztő. Alig találtak benne növendékmarhát, de már 1711-ben 471 köblös a gabonavetés. Még 1770-ben is Kiskanizsa - mely máig is földműves településnek maradt - 376 igás állatot, 339 tehenet tartott, 989 pozsonyi mérő gabona-, 1292 mérő kukoricatermése volt. Nagykanizsa 461 igás állatot, 398 tehenet tartott, 2638 pozsonyi mérő gabona- és 3989 mérő kukoricatermése volt. Ilyen méretű igás állattartás és ilyen mennyiségű termés csak úgy lehetett, ha a lakosság túlnyomó része földműves volt, vagy legalább földműveléssel is foglalkozott. Igaz, 1770-ben már 171 kézművest is feljegyez az összeírás, de ezek túlnyomó része csak a téli hónapokban űz valami ipart, a tavaszi, nyári hónapokban földjét műveli. Még 1798-ban is az adásvételi szerződésekből, hagyatéki leltárakból kitűnőleg legtöbb iparos házához állandó jelleggel tartozott szántóföld és rét is, és az adó igazságosabb elosztását az igás állatok számának megállapításával (nem pedig egyéb jövedelmek összeírásával) kívánták megalapozni. Kanizsa tehát a gimnázium megalapításakor még földművelő település, de erősen fejlődő, és volt már akkora ipara, hogy a közvetlen könyék ipari szükségletét elláthatta. Ennek a mozgékony, jól gazdálkodó helységnek volt az óriási Batthyány-uradalomban legnagyobb szüksége arra, hogy lakosai meginduljanak a kulturális fejlődés útján, de az iskola is a jól fejlődő helységben nézhetett a legnagyobb jövő elé. Zala megye ugyanis az általános kulturális életben nem tartozott a legelmaradottabbak közé, közoktatási viszonyai mégis nagyon sok kívánnivalót hagytak maguk után. Ha országosan nézzük, Máramaros megye 3, Baranya megye 73, Komárom megye 79 tanítói állásával szemben az 1770-ben Zalában összeírt összesen 146 tanítói állás 1440 tanulóval igen nagy számnak látszik. Tanítói állások azonban 4 kivételével csak p1ébánia székhelyeken voltak, ami kevés tanulási lehetőséget jelentett pl. Zalaegerszeg 10, Páka 12, Csesztreg 13 filia községe számára. A tanítókat, noha valamennyien egyben kántori, harangozói, legtöbb helyen még községi jegyzői funkciót is elláttak, csak úgy tudták eltartani, ha a tanulóktól díjat szedtek. Az évi 1 Ft vagy éppen 1 Ft 20 krajcár tandíj pedig a kevés pénzhez jutó zsellér, sőt telkes jobbágy számára is nagy pénz volt, így a tanulási lehetőséget nem sokan vették igénybe. Sok tanítónak egyetlen tanítványa sem akadt. A legtöbbnek 5--10 tanítványa volt. A 6--12 év közötti gyermekeknek összesen talán 10--15 százaléka járhatott iskolába. De a tanítás is alacsony színvonalú volt. Legtöbb tanítónak nem volt "tanterme", saját - egyetlen - lakószobájában tanított, és a tanítók között kivételesen magas képzettségűnek számított, ha "rhetor absolutus" volt, azaz középiskolát végzett, mint Fekete György kanizsai tanítómester. Az összeírás sokról megjegyzi, hogy az írás, olvasás megtanításánál többre nem képes a tanítómester, aki néha mint szabó vagy csizmadia kereste meg kenyerét. Nem meglepő ilyen körülmények között, hogy 1768-ban, az Urbarium bevezetésekor a községi tanács tagjai, a bíróval együtt, névaláírás helyett csak keresztet rajzoltak. Az 1740-es években még Zalaegerszeg város tanácsában sincs - a jegyzőn, egy személyben tanítón kívül - írástudó. Mindezt azért volt szükséges elmondani, hogy érzékelhető legyen, milyen óriási dolgot jelentett három vármegye számára a kanizsai gimnázium megindulása, és miért tódultak a tanulók az első naptól kezdve oly tömegesen az iskolába. Pedig a piarista tanároknak sem volt kiemelkedő elméleti képzettségük. Csankay Jób, az első kanizsai igazgató és az egyik tanár, Jaros László - aki a legfelsőbb osztályokat tanította -, alkalmasint elvégezték a legmagasabb iskolát, amit ebben az időben piarista tanárok meg szoktak szerezni, a kétéves filozófiai tanfolyamot e tanfolyammal is rendelkező piarista gimnáziumban, Nagykárolyban, Pozsonyszentgyörgyön vagy Debrecenben és a kétéves rendi teológiai tanfolyamot Nyitrán. Az elemi osztályok tanárai, Franz Bertalan és Dományi Márk azonban nyilvánvalóan csak az egy-, legfeljebb kétesztendős újonckiképzésen (noviciatus) estek át, mielőtt tanítani kezdtek. A nagyszombati - később pesti - egyetem bölcsészeti karát csak ritkán látogatta egy-egy piarista, ilyen azonban évtizedekig nem jutott el a kanizsai gimnáziumba. Az azonban igaz, hogy a noviciátusban nem csupán rendi fegyelmet, teológiát és latint tanultak, hanem igen erős mértékben mennyiségtant is, a rendi filozófián pedig nem csupán aristotelesi logikát és tomista skolasztikát tanultak, hanem Wolf és Leibniz filozófiáját, sőt Newton fizikáját is. Az első évben 394-en iratkoztak be. Hogy ebből mennyien végezték el a tanévet, nem tudjuk, mert erre vonatkozó bejegyzést az anyakönyv még nem tartalmaz. Közülük összesen 183 végez gimnáziumi tanulmányokat (sintaxis, poetica, retorica), a többi az elemi iskolának (kicsinyek - parvistae) osztályába jár. Ezek öt (!) csoportra oszlanak:

  • declinistae - nyelvtant tanulók
  • comparatistae - talán már a latin nyelv elemeit is tanulják
  • conjugistae - igeragozók, nyilván latin nyelvtant is
  • majores parvistae - az elemisták közül a legnagyobbak.

 

Ez nem jelentett az elemiben feltétlenül öt évfolyamot, alkalmasint az ügyesebbek, szorgalmasabbak év közben is néhány hónap múlva a felsőbb csoportba kerülhettek. E 201 elemistának azonban egyetlen piarista tanára volt. Elképzelhető, milyen kaszárnyai fegyelmet kellett tartania, hogy a tanulmányi rendet egyáltalában biztosíthassa, és mennyire nem nyújthatott egyéni segítséget azoknak, akik valamiben elakadtak, még ha - a református kollégiumokban ismert módon - néhány nagyobb diáknak a tanításban való közreműködését igénybe vették is. Aki valamit nem értett, vagy néhány óráról elmaradt, ezt segítség nélkül nem tudta behozni, és hamarosan kikopott az iskolából. A Ratio Educationis életbelépte (1780) után a tanterv országosan egységes lesz, így a gimnáziumban nincsenek elemi osztályok, hanem eleinte három, utóbb, 1806-tő1 négy nyelvtani (grammatikai), egy költészettani (poetikai) és egy szónoklattani (retorikai) osztály működik. Az utóbbi kettőt 1806 után I. és II. humanista osztálynak nevezték. De az elemi ismeretek tanításáról még sokáig nem mondanak le, még az 1830-as években is van a nyelvtani osztályok előtt egy előkészítő (normalista) osztály. Az össz tanulólétszám 1766- 1771-ig 423 és 478 között mozog. Alkalmasint a keszthelyi nemzeti iskola megalakulása folytán 1772-ben a tanulók létszáma csökken, és 1780-ig 224 és 386 között változik. Ezek között még elemisták is vannak. Az elemi osztályok megszűntén kívül a tanulólétszámot katasztrofálisan befolyásolják II. József tandíjfizetési rendelkezései, majd a német nyelven tanítás elrendelése, aminek következtében l786-ban a tanulók száma abszolút mélypontra, 33-ra csökken. Létszámuk II. József halála után a tandíj eltörlésével és a magyar - latin tanítási nyelv visszaállításával is csak fokozatosan kezd növekedni, csak 1794-ben éri el ismét a 200-at. 1800-tól kezdve ismét csökkenni kezd, 1812-ban már 100-ra száll alá. Ennek a létszámcsökkenésnek nem csupán a napóleoni háborúk Kanizsán igen jól érzékelhető bizonytalansága, a sok katonai beszállásolás, élelemhiány az oka, de az iskola épületének, felszerelésének katasztrofális romlása is. A romlást persze az öreg primitív épület avulása is okozta, de főleg a katonai beszállásolások, melyek céljára az iskolát gyakran igénybe vették. Persze azonnali tatarozás segített volna a helyzeten, de a fenti adatok alapján nem kell csodálkoznunk azon, hogy erre a piarista rendnek 1810-ig sohasem volt pénze. 1801-ben Jenovay igazgató a tatarozás iránti kérvényében leírja, az iskolában "nincs egyetlen ajtó vagy ablak használható állapotban... nagyobb esők alkalmával a víz az ajtón és a tetőn egyaránt behatol a tantermekbe, melyeknek oldalfalain a meztelen téglák láthatók. Nincs egy jóravaló pad..., mivel... foglyok számára foglaltattak le az intézet helyiségei, a padokat a szabad ég alá szórták ki, összetöredeztek, és a nedvesség áthatván őket, korhadásnak indultak. A folyosó nyílt, s félig rom, talaja a hiányos téglaburkolat miatt gödrös, s esős időben rajta tócsák képződnek." De még évekig érdemi beruházás nem történt, viszont újabb katonai beszállásolások terhelték az iskolát. Ilyen romépületben természetesen fogyott a diákok száma. Az épület rendbe hozása után a tanulólétszám ismét 200-ra emelkedett, és 1848-ig 184 és 237 között változott. Magasabb létszámra nem volt szükség az akkori kulturális igények mellett, hiszen már működött a szombathelyi, keszthelyi, varasdi és csurgói gimnázium is. Az első években ugyanis, amikor Kanizsán három vármegyének egyetlen gimnáziuma működött, az iskola tanulói nagy területről kerültek össze.

 

 

Tanév A felső
(gimn.)
tag. össz.
létsz.
ebből
kanizsai zalai vas-somogy
megyei
horvát-
országi
egyéb
1765-1766 183 10 92 45 14 20
1767-1768 268 13 129 58 26 42
1775-1776 268 33 156 46 22 11
1787-1788 33 - 18 5 7 3

Természetes, hogy az első években a kanizsai lakos diákok száma igen csekély volt, hisz aki ekkor a gimnáziumi osztályokba járt, tanulmányait mind másutt kezdte, kanizsai gyerek pedig igen kevés juthatott el akár az eddigi legközelebbi iskolákba, Veszprémbe, Pécsre vagy Sopronba is. De a felső tagozat kanizsai lakos tanulóinak száma a későbbiekben is lassan növekedett. Százalékban kifejezve így alakult:

 

 

1765-ben a felső tagozatú összes tanulók 5 százaléka,
1775-ben 13 százaléka,
1787-ben -
l795-ben 13 százaléka
1811-ben 24 százaléka kanizsai.

Tehát aránylag kevés kanizsai lakos tanuló járta az iskola fennállásának első fél évszázadában végig a gimnáziumot. Az elemi ismereteket terjesztő parvistae között kezdettől fogva nagyobb volt a kanizsaiak arányszáma. 1765-66-ban 201 parvistae közül 41 kanizsai, 93 egyéb zalai, 25 horvátországi, 25 más dunántúli. Az első grammatikai osztályban a kanizsaiak arányszáma százalékban számítva így alakult:

 

 

1765-66-ban az összes tanulók 19 %-a kanizsai
1775-76-ban 40 %-a kanizsai
1795-96-ban 21 %-a kanizsai
1811-12-ben 50 %-a kanizsai

Tehát az alsó osztályok létszámának egyre nagyobb részét tették ki a kanizsaiak, de közülük aránylag kevesen fejezték be tanulmányaikat. Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy a kanizsai polgárok gyermekeit nem szellemi pályára akarták nevelni, hanem olyan alapképzést akartak nekik adni, amely az ipartanulást megkönnyíti, és az iparűzéshez szükséges írásbeli és számtani műveltséget biztosítja számukra. És ebben a fél évszázadban alakul át Kanizsa földművelő településből iparos és kereskedő várossá. Az átalakulás első eredményei az 1790-es években mutatkoznak. Ekkor már van olyan kanizsai borkereskedő, akinek 6189 Ft értékű hagyatékából 4454 Ft értékű az árukészlete, tehát vagyona zöme már árutőke. 1798-ban a tűzvész után a segélyadományok kapcsán a városi jegyzőkönyv már 17 iparos céhet sorolt fel, és még jó egynéhány céhen kívüli mesterembert (kalapos, kötélverő, tímár, üveges). Igaz, a céhek olyan feudális módon szaporodnak el, ami az érdekek elaprózódásának jele (külön céh a magyar vargáké, külön a német vargáké, külön a csizmadiáké), de a céhek szaporodása így is az iparosodás fejlődését mutatja. 1810-ben Kanizsa város a megyéhez intézett felterjesztésében már azt vallja: "városunkat jobbára kereskedők és iparosok lakják." Az 1832. évi adóösszeírás Kanizsán 256 iparost, 62 kereskedőt, 710 telkes gazdát 1420 hold szántóval, 770 házas zsellért, 209 házatlan zsellért és 184 cselédet tüntet fel. Ez a megoszlás már kétségtelenül ipari településre mutat, mert nagyszámú nincstelen zsellér és cseléd csak nagyobb ipari vállalkozásokban kereshette meg kenyerét. Ebben az átalakulásban pedig nagy szerepe volt a gimnáziumnak. Nem csupán azzal, hogy aránylag sok embernek adta meg az ipar űzéséhez szükséges alapműveltséget, de a nagy területről ide összejött diákság a várost valóságos szellemi gócponttá tette. A diákok közt sok vagyonos, előkelő nemes fia is volt: Csányiak, Hertelendyek, Jagadicsok, Majthényiak, Csuzyak, akik szükségleteiket a kanizsai piacon és iparosoknál szerezték be, és így a forgalmat fellendítették. A diákok nagyobb része ugyan, mint alább látni fogjuk, szegény volt, de Szigetvártól Varasdig és Körmendtől Légrádig hozzászoktak az emberek, hogy Kanizsára járjanak, ezzel a vásárok is forgalmasabbak lettek, ami mindig előmozdította az iparosodást. természetesen a nagy átalakulás nem egyedül az iskola hatása volt, 1772-tól Keszthelyen is volt gimnázium, a város mégis jóval lassabban fejlődött, egyrészt mert földesuraival súlyos viszályai voltak, másrészt földrajzi helyzete kedvezőtlenebb volt. De Kanizsa már élénk forgalmú, saját bankkal is rendelkező ipari és kereskedővárosként ért el a Bach-korszakig, ami természetesen maga után vonta azt, hogy az akkor épített két fontos vasútvonal itt találkozzék. Ebben pedig mindenesetre a gimnáziumnak is része volt. Az iskola osztálytagozódásának megállapítását megkönnyíti az, hogy az első fél évszázadban a tanulók neve mellé rendi állásukat is feljegyezték. A rendi állás megjelölése bizonytalan és változó. Van év, amikor csak nemeseket és nem nemeseket különböztettek meg. Máskor külön megjelölik a cíviseket, akik közé sorolják a mezővárosi polgároknak, tehát tulajdonképpen jobbágyrendű szülőknek gyermekeit is. Némely esztendőben emlegetnek külön kategóriában "libertini"-t is, éspedig olyan számban, hogy arra kell következtetnünk, a szabad költözködési jogú jobbágyokat és a falusi, uradalmi mesterembereket érthették alattuk. Ezek mindjárt az első évben hallatlanul nagy számban szerepelnek, a 394 diák közül 108 (a 201 parvista közül 75). A II. József-kori nagy létszámzuhanást nem tekintve, az iskola tanulóinak több mint fele mindig nem nemes volt. Az alsó osztályokban többségben voltak mindig a feltörekvő nem nemesek, tehát az iskola osztályösszetétele is a polgári átalakulást szolgálta. Az iskola összlétszámának osztályösszetétele így vázolható:

 

 

Tanév Nemes Polgár(cívis) Libertinus Egyéb nem
nemes (ignobilis)
1765-1766
1767-1768
1775-1776
1784-1785
1796-1797
1811-1812
177
184
135
69
84
43
66
62
25
29
nem jegyzi fel
24
108
18
nincs ilyen kat.
nincs ilyen kat.
nincs ilyen kat.
nincs ilyen kat.
43
171
210
61
152
33

Természetesen az "ignobilis"-ek között sem a nincstelen zsellérgyereket kell keresnünk, hanem telkes jobbágyok, számadó juhászok gyermekeit, tehát a jobbágyság tehetősebb kategóriájából valókat. Lassanként a szellemi pályákra készülő legfelsőbb osztályok tanulói között is szerény többségbe kerültek a nem nemesek. E két osztály tanulóinak osztályösszetétele így alakult:

 

Tanév Nemes Polgár(cívis) Libertinus Egyéb nem
nemes (ignobilis)
1765-1766
1767-1768
1775-1776
1784-1785
1796-1797
1811-1812
34
59
41
31
26
13
17
28
2
12
-
12
8
3
nincs ilyen kat.
nincs ilyen kat.
nincs ilyen kat.
nincs ilyen kat.
2
7
38
19
55
3

Az természetes, hogy az első években, amikor a felsőbb osztályokat még a más iskolákból átkerültekkel népesítették be, alig volt köztük nem nemes, de eleinte akkor is kevesen vállalkoztak közülük a felsőbb osztályok elvégzésére, mikor már az iskola saját tanulói közül is felnőtt volna a felsőbb osztályokat betöltő létszám. Valószínű, hogy a polgár- vagy jobbágyrendű szülők anyagilag is kevésbé bírták gyermekeik hosszabb iskoláztatását, de azt is számításba kell vennünk, hogy 1795 előtt nem nemes származású egyén számára a papi pályán kívül alig nyílt érvényesülési lehetőség. Nem véletlen, hogy az iskola első országos tekintélyűvé nőtt jobbágyszármazású tanulói (Virág Benedek, Plánder Ferenc, Gasparich Márk, Királyi Pál) mind papi pályán indultak el, bár később ettől messze vezetett útjuk. Mert az első időben ezen kívül csak az uradalmi írnoki vagy az anyagilag hihetetlenül rosszul ellátott tanítói pályára mehettek volna. A kulturális szükségletek növekedésével egyre több nem nemesi származású kanizsai diákból lett ügyvéd, mérnök, orvos, tehát érdemes lett a hosszú tanulási idő anyagi és erkölcsi nehézségeivel megbirkózni. Ekkor már a legfelsőbb osztályok többségét is nem nemes származású tanulók adták. A tanítás színvonala a tanárok számának lassú gyarapodásával is emelkedett. Már az 1770-es években az igazgatóval együtt 5, az 1790-es években 6 piarista tanára lett az iskolának. Az 1810-es években a városi hozzájárulásból polgári tanítót is alkalmaztak az iskola által ellátott elemi osztályokban. A rendi tanárképzés színvonala alig emelkedett. Mária Terézia Ratio Educationisának előírása, hogy a rendi főiskolán csak egyetemet végzett tanárok taníthatnak, még nem tette a rövid idejű tanárképzést magas színvonalúvá. II. József rendelkezéseinek pedig, aki megszüntette a rendi tanárképzőket, fogcsikorgatva engedelmeskedtek ugyan, és a rendi növendékeket a pesti egyetemen taníttatták filozófiára, az egri szemináriumban teológiára, de minthogy ez igen nagy anyagi terhet jelentett az akkor még teljesen vagyontalan rendre, 1790 után sürgősen visszatértek a rendi tanárképzés rendszerére, amit az 1805. évi Ratio Educationis is helybenhagyott. 1828-ban kiadtak ugyan egy királyi rendeletet, mely szerint az egyetemi vagy akadémiai végzettséggel nem rendelkező szerzetesek csak a főigazgató elnöklete alatt letett vizsga alapján kaphattak engedélyt a tanításra, de a piarista rendfőnök mentesítést harcolt ki e rendelet alól, mely nagy nehézséget okozott volna a rendi iskolák tanárokkal ellátásában, és így fennmaradt a rendi noviciátus és nyitrai teológia rendszere. A tanárok legfeljebb autodidaxis útján művelhették magukat. Pedagógiailag azonban az oktatás jó volt, mert az iskola kitűnő eredményeket produkált. Nemcsak a fentebb már említett országos kiválóságok kerültek ki az iskolából. A reformkor Zala megyéjének szinte minden vezető embere, élükön Deák Ferenccel, Kanizsán tanult. De nemcsak a latint, számtant és irodalmat tanulták meg jól a kanizsai gimnázium diákjai, hanem a megalkuvás nélküli polgári egyenlőség szellemét és a német elnyomással szembeni törhetetlen magyarságot is. Ebben a tanári kar járt az élen. 1786-ban Mátyásevics Glicér piarista tanár egyenesen megtagadta a német nyelven való oktatást, amiért a több éve tanító tanárt sürgősen elhelyezték Kanizsáról. Három fiatalabb tanártársa: Bubla György, Szoma Ferenc és Nagy Antal pedig inkább elhagyta a rendet, és magánnevelőként helyezkedett el, minthogy a németül tanítást vállalja. 1807-ben Jankovics igazgató súlyos nézeteltérésbe került a kanizsai városi tanáccsal, mely jelentékeny anyagi segítséget adott az iskola fenntartásához, de bele is szólt az iskola ügyeibe, így nem akarta tűri, hogy a katolikus iskolában izraelita vallású tanulók is tanulhassanak. Az igazgató eljárása sikerrel járt, 1811-ben már a legfelsőbb osztályok tanulói között is volt két izraelita vallású tanuló. Az iskolából kikerült férfiak hazafias szelleme tekintetében szükségtelen a közismert példákra hivatkozni, mint a cirkovlyáni (Muraköz) születésű Gasparich Márkra, aki 1848-ban ferences szerzetes létére nemcsak szellemi előmozdítója, de egyik fontos szervezője is volt a Jellasics elleni ellenállásnak, végigharcolta a szabadságharcot, és 1853-ban akasztófán végezte életét, vagy Deák Ferencre, a zalai reformmozgalom megalkuvás nélküli, de higgadt és kitűnő jogászi erudíciójú vezetőjére, Csertán Ferencre, aki 1849-ben Kossuth kormányának zalai kormánybiztosa volt, és ezért 6 évet töltött börtönben. Egy kevésbé ismert, de nagyon jellemző példa a becsehelyi nagybirtokos, gőgös és szélsőségesen konzervatív Csuzy Ferenc fia, a Kanizsán tanult Csuzy Pál, aki 1847-ben Zala megye Kossuth-párti követe volt az országgyűlésen, 1848 márciusában sietett követi tisztségéről lemondani, hogy a megye Deák Ferencet küldhesse Pozsonyba. Nem kedvetlenítette el az, hogy az 1848 májusi képviselőválasztáson megbukott, honvédtisztként harcolta végig a szabadságharcot, Világos után osztrák bakának sorozták be, és néhány hét múlva elpusztult az önkény és a tisztek rosszindulata következtében. Gondos vizsgálat még sok ilyen eredményét deríthetné ki a kanizsai gimnázium hazafias nevelésének. Ennek a szellemnek jele, hogy 1848-ban, a márciusi forradalom után, amikor Deáky Zsigmond főigazgató az iskolának mielőbbi bezárását javasolta, a tanévet a javaslat ellenére a szokott időben fejezték be, 1848 őszén pedig, mihelyt a pákozdi csata után Perczel Mór honvéd csapatai elérték Nagykanizsát, abban a zavaros, háborús időben azonnal megkezdték a tanítást, és hamarosan a muraközi, csáktornyai diákok is megjelentek az iskolában. Amikor pedig 1848 decemberében Görgey visszavonulása következtében a honvédségnek Zala megyét is ki kellett ürítenie, a piarista tanárok közül Schmieding József és Gyalokay Ferenc honvédnek állottak be, és katedrájukat a világosi fegyverletétel után sem nyerték vissza. A tanítást ugyan az osztrák megszállás alatt újra kezdték, de ijesztően megfogyott diáksággal. Nem véletlen, hogy főleg a legfelsőbb osztályok tanulói maradtak ki. Nyilvánvaló, hogy az 1. humanista osztálynak az iskolából eltávozott 26 százaléka és a II. osztálynak 33 százaléka is legalább java részében azért maradt el, mert fegyverrel küzdött a szabadságért. Sajnos az iskola hazafias szelleme az osztrák hatóságok előtt sem volt titok. Néhány nappal az aradi kivégzések után, 1849. október 9-én kiadták a középiskolákról szó1ó Organisations Entwurfot, mely pedagógiai rendszerében haladottabb volt az 1848 előtt alkalmazott középiskolai rendszernél (pl. ez vezette be a 8 osztályos gimnáziumokat), de szükségtelennek tartotta a szélesebb rétegek tanítását, a középiskolák számát csökkentette, így 10 más piarista gimnáziummal együtt megszüntette a kanizsai gimnáziumot is, melynek anyagi alapjai úgyis a leggyengébbek voltak, és a rend sem vállalta a gimnázium anyagi támogatásának emelését. Ebben a helyzetben Nagykanizsa város lépett fel a fenyegetett gimnázium megvédésére. Nemcsak küldöttséget menesztett a megyefőnökhöz, a miniszteri biztoshoz és a piarista tartományfőnökhöz, de jelentékeny anyagi áldozatot is vállalt a gimnázium anyagi alapjainak előteremtésére. Ebben az akcióban egyik vezérszereplő Babochay János ügyvéd, egykori városbíró, 1848 márciusában a kanizsai népmozgalom vezetője, kinek fia az akció idejében is osztrák bakaként sínylődik valahol 01aszországban. Természetesen mindketten a kanizsai gimnázium tanulói voltak. törekvésük eredményes volt, 1850. október 14-én az iskolát ismét megnyitották, de csak négy osztályos kisgimnáziumként, melynek mindössze 6 tanárra volt szüksége. A város ugyan megkísérelt még egy akciót, mint 1856-ban, amikor az iskola elesettsége miatt a keszthelyi premontreieket kérték fel az iskola átvételére, most a zalaapáti bencéseknek ajánlották ezt fel, de mint akkor a premontreiek, most a bencések utasították el az ajánlatot. Az iskola tehát négy osztályossá alakult át, tanulólétszáma megint rettenetesen lehanyatlott. Mindössze 56 diák iratkozott be. Ezt a létszámot 1862-ig nem is tudták 96-nál magasabbra emelni. Természetesen közrejátszott ebben, hogy nem adott teljes középiskolai képzést, akik tehát magasabb iskolázottságra pályáztak, tanulmányaikat ilyenre módot adó intézetben kezdték is. Rosszul is volt felszerelve az iskola. Az 1820-as években a város által nyújtott segítséggel folyt építkezés csak a mel1őzhetetlen javításokat érte el, és igen szerény toldaléképületet emelt. Az épület tehát szűk volt, csúnya és egészségtelen. Könyvtára ugyan 1831-ben Kloham Ferenc zágrábi akadémiai tanár - egykori kanizsai diák - 700 kötetes adományából megszületett, de csak gyéren gyarapodott, a legszükségesebb fizikai és természetrajzi szertári anyagot most megint az igazgatónak kellett összekoldulnia a várostól, Batthyány Fülöp hercegtől és másoktól, Valentiny János volt ez az ambiciózus és mozgékony igazgató, aki minden erőfeszítése mellett is alig tudta az iskola működését biztosítani, de az végül is sikerült neki. Az iskola tanítási nyelve ugyan magyar volt, de heti 8 órában német nyelvet is kellett tanítani, és német nye1vű kellett volna legyen az iskolai adminisztráció is. Passzív ellenállásként az írásbeli adminisztrációban a latin nyelvre tértek vissza, holott az 1830-as évek óta ez már magyar nyelven folyt. Ebben a nehéz helyzetben tanuló kevés diák közül is emelkedtek országos hírű tudósok, így Apáthy István hiteljog professzor, Thanhoffer Lajos, az anatómia egyetemi tanára, Tandor Ottó építész, az Országház egyik tervezője, számos műemlékünk helyreállítója, Donászy Ferenc ifjúsági író. Meg kell említenünk Wlassics Gyula nevét is, aki ugyan öreg korában a konzervativizmus eleven szobrává vált, de fiatalon kitűnő büntetőjogász volt, majd vallás- és közoktatásügyi miniszterként ő léptette életbe az úgynevezett egyházpolitikai törvényeket, és nyitotta meg az egyetemek kapuit a nők e1őtt. 1865-ben, amikor kissé szabadabb szelek kezdtek fújni, megint Nagykanizsa város tanácsa tett kezdeményező lépéseket az iskolának 8 osztályúvá va1ó kiépítése iránt. Az elengedhetetlenül szükséges építkezés költségeit országos gyűjtésse1 biztosították, évi 1000 Ft segélyt kértek és kaptak a zalavári apátságtól, de a gimnázium minden tanárának (később a rajz- és tornatanárnak is) évi 600 Ft fizetését a város saját erejéből biztosította. így az anyagi alapok e1őteremtésével Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter 1867 szeptemberében engedélyezte a gimnáziumnak 8 osztályúvá kiépítését. Az ötödik osztály még ebben az évben megnyílt, 1872-ben pedig megtartották az első érettségi vizsgát is. Ezzel megint megindult a tanulók számának gyarapodása. 1867-ben már 237 tanuló volt, és ez a létszám kevés ingadozással folyamatosan gyarapodott, 1895-re megint elérte a 393-at. Minthogy párhuzamos osztályok nem voltak, ez osztályonként 45-50 tanulós átlagot jelentett volna, de gyakorlatilag érettségire nem jelentkezett évi 30-32 tanulónál több, az első osztályok létszáma pedig olykor a hatvanat is meghaladta, a tanulólétszámnak fele tehát a 8 év alatt lemorzsolódott. A tanárok képzettsége jelentékenyen emelkedett. A Bach-rendszer 1852. évi rendelete, mely e1őírta az állami bizottság e1őtti tanárvizsga letételét, nem sokat lendített ugyan a tanárképzésen, legfeljebb szorgalmasabb magántanulásra szorította a piarista tanárokat. Az l860-as évek után legalább annyit elértek, hogy a most már egy évre leszorított noviciátus és az érettségi letétele (ez nagyon sokszor csak a noviciátus után történt) után a tanárjelöltek mindegyikét a rend Nyitrán székelő teológiai tanfolyamára küldték, amelyet két év alatt kellett elvégezniük. Kevés kivételt nem tekintve, e tanfolyam elvégzése e1őtt nem kezdtek tanítani. A tanári vizsgára azonban csak magánúton, tanítás közben készültek. Még olyan tudós férfiú is, mint Pachinger Alajos, a gimnáziumnak a millennium évében volt igazgatója, aki a biológia egyetemi magántanára lett, és a parazitákkal foglalkozva országos tekintélynek örvendett, csak tízéves tanári működés után jutott egyetemre. Csak az 1880-as évek közepén vált rendszerré, hogy a kétéves teológiai tanfolyam elvégzése után egyetemre kerültek a tanárjelöltek, és csak ennek elvégzése után kezdtek tanítani. De ez sem kivétel nélkül érvényesült, és még a századforduló idején is igen kevés tanár ékeskedett a bölcsészetdoktori címmel. Az iskola tanítási eredményei azonban a XIX. század végén addig nem ismert magasságokba emelkedtek. Ekkor járt a kanizsai gimnáziumba Hevesi Sándor, a későbbi nagy rendező és nemzeti színházi igazgató. Kaán Károly, az erdészetnek kitűnő elméleti tudósa, az erdővédelem elvi kiépítője, Mező Ferenc, a híres sporttörténész, szellemi olimpiai bajnok, Kunfi Zsigmond újságíró és politikus, a tanácsköztársaság népbiztosa és Landler Jenő, iskolánk névadója. l900-tól kezdve az I-III. osztályban (hol többen, hol kevesebben) bevezették a párhuzamos osztályok rendszerét, de a negyedik osztályból már mindig csak egy maradt, olyan mértékű volt a lemorzsolódás. Az iskola létszáma 1900 és l936 között 400 és 450 között változott. 1936-ban némi csökkenés indult meg, talán a gazdasági válság következtében, 1940-ben a tanulók létszáma csak 339. A tanulók számához (a párhuzamos osztályok száma szerint változóan) igazodott a tanári létszám is, amely most már 15 és 21 között változott. Ezek a tanárok azonban - a sokáig képzetlen tornatanárt kivéve - már egyetemi végzettségűek voltak. Kevés országos nevű volt köztük, kivétel a már említett Pachinger Alajos és Czirbusz Géza, aki az 1910-es években a pesti tudományegyetem földrajz professzora lett. E helyen nem pedagógiai érdemeiket, hanem az iskola mind erősebben szabad szellemét érdemes megemlíteni. Ez utóbbira jellemző, hogy 1911-ben az iskola egyik fiatal szerzetes tanára, Lukács József, a nyári szünetet oroszországi utazással töltötte, és utazásáról a következő évi értesítőben nemcsak színes, érdekes, de sok tekintetben a problémákat is meglátó beszámolót tett közzé. Nem véletlen, hogy ugyanő a tanácsköztársaság idején - noha eredeti szakképzettsége teológiai volt - Nagykanizsa kulturális és zenei életének fellendítésében komoly részt vett. Diákjaiból jó és fegyelmezett zenekart szervezett, mely számos rendezvényen részt vett, sőt önálló hangversenyt is adott. Ezért természetesen 1919 őszén Lukács Józsefet fegyelmi eljárás alá vonták, városi képviselőtestületi tagságától megfosztották, és bár a rendben megtűrték, Kanizsáról eltávolították. Másik ilyen jellemző adalék dr. Weiss Endre ügyvédnek, később a felsőzalai direktórium egyik munkatársának l918 decemberi levele a belügyminiszterhez a zalai állapotokról. E levélben a közoktatásügyi viszonyok kapcsán aggódva szemléli a "kongreganista szellem" érvényesülését a zalai iskolákban. Szükségesnek tartja azonban megemlíteni, hogy a kanizsai gimnáziumban, bár szerzetes papok vezetik, sokkal szabadabb a szellem, és biztatóbb a tanárok és az ifjúság magatartása, mint a zalaegerszegi állami gimnáziumban, mely a plébánia befolyása alatt áll. Weiss jellemzése helyes volt. A tanácsköztársaság megalakulása után valamennyi szerzetes tanár kérte a szakszervezetbe való felvételét, noha az - érthető módon - bizalmatlan volt velük szemben. Mikor választás elé kerültek, a nyugdíjazását kérő idős igazgatón kívül csak egyetlen tanár nyilatkozott úgy, hogy papi hivatást kíván gyakorolni, a többi a szerzetesség helyett tanár akart maradni, és állami kinevezést kért. Az intézet diákjai közül hatan léptek be a Vörös Gárdába. Mindez valószínűleg Sáfrány Károly piarista tanár befolyásának eredménye volt. Ő ugyanis teljes szívvel segítette a tanácsköztársaság kulturális politikáját, a népművelésben aktívan részt vett. Ezért l9l9 őszén eljárást indítottak ellene. A bíróság ugyan őt is, a szintén letartóztatott Szabó Mihály tanárt is felmentette, de Sáfrányt eltávolították a rendből, Pózvára internálták, azután sem kapott állást, úgyhogy kénytelen volt külföldre távozni. Az iskola régi épülete az l868-ban emelt toldással együtt igen avult volt, tanításra úgyszólván teljesen alkalmatlan. Évtizedekig tárgyalt a piarista rend és a város új gimnáziumi épület emeléséről, míg végül 1904-ben a teljesen tarthatatlan régi, Eötvös téri épületből a Sugár úti volt honvédlaktanyába szállásolták el ideiglenesen. Tanításra ez az épület is alkalmatlan volt, mégis 20 esztendeig adott otthont az iskolának. 1923-ban az ugyanezen utcában lévő, aze1őtt szintén kaszárnyának használt épületbe, a volt Frigyes-laktanyába költözött át. Ez ma is a gimnázium épülete.

Degré Alajos
c. egyetemi tanár

A NAGYKANIZSAI PIARISTA GIMNÁZIUM TÖRTÉNETE 1920-TÓL 1948-IG

A római katolikus iskolaügy Magyarországon

A HAZAI KATOLIKUS iskolatörténet a katolikus iskolai oktatás kezdetének a 996. évet tekinti, amikor Géza fejedelem hazánkba hívta a Szent Benedek Rend szerzeteseit. Ezzel kezdetét vette a kolostori iskolák kialakulása. A katolikus iskoláztatás rendszerének alapjait pedig I. (Szent) István rakta le, amely állt a kolostori iskolákból, a püspöki székhelyeken muködo káptalani iskolákból és a majdani elemi vagy népiskolák elozményeként keletkezett plébániai iskolákból. A teljes katolikus iskolarendszer a 15-16. századtól muködött. A középszintu oktatásba a késobbiekben egyre több szerzetesrend kapcsolódott be. Ezek közül az elso, mint már említettük, a Nursiai (szent) Benedek által 529-ben alapított bencés rend volt. Igazán szervezett középiskolai oktatással azonban csak a XVII. századtól (Modor) foglalkozott. l802-ben a rendet visszaá11ító okirat egész sor gimnázium vezetésével bízta meg, valamennyit át sem tudta venni. Különösen a reformációt követo ellenreformációban kapott nagy szerepet a jezsuita rend (jézus Társaság), melyet 1534-ben a spanyol Loyolai Szt. Ignác alapított. 1542-ben hozták létre elso iskolájukat, a 17-18. században ezek egész Európában elterjedtek, Magyarországra Oláh Miklós esztergomi érsek hívta be a rendet. 1640 körül alapították elso magyarországi középiskolájukat a ferencesek. A jezsuita rend felosz1atásakor (l773) átvettek nyolc volt jezsuita gimnáziumot is. Volt iskolájuk a domonkos rendieknek, a premontreieknek, a pálosoknak és a cisztercitáknak is. Nagy jelentoségu volt a piaristák (kegyes tanítórend) tevékenysége is, errol késobb szólunk. A Mária Terézia uralkodásától betelepült apácarendek is létrehozták a különbözo iskoláikat, intézeteiket. Az elso világháborút mege1ozo utolsó béketanévben a római katolikus egyház Magyarországon és Erdélyben 190 óvodával, 5215 elemi iskolával, 2 polgári fiúiskolával, 85 polgári leányiskolával, 6 óvónoképzovel, 11 tanítóképzovel, 21 tanítónoképzovel, 6 polgári iskolai tanítónoképzovel, 57 nyolcosztályos, l7 négyosztályos gimnáziummal, 6 felsobb leányiskolával és 2 jogakadémiával rendelkezett. Nagykanizsán római katolikus iskolaként ekkor csak piaristák vezette gimnázium muködött. Felekezeti jelleggel muködött az izraelita elemi iskola és az izraelita hitközség által fenntartott felso kereskedelmi iskola is. A város polgári iskolái (fiú és leány), valamint elemi iskolái (I., II., és III. körzet) pedig ál1amiak voltak. Zala megye iskoláit illetoen az elemi iskolák 60,41%-a, 6 középiskolájából ketto (a kanizsain kívül a keszthelyi premontrei) volt római katolikus.

A piarista (kegyes) tanítórend

A REND ALAPÍTÓJA Kalazanci Szent József spanyol származású pap volt. 1597-ben néhány, hozzá önként csatlakozó társával megnyitotta ingyenes iskoláját. A szegénység, a tisztaság és az engedelmesség mellett arra is fogadalmat tettek, hogy életüket teljesen az ifjúság keresztény nevelésének szentelik. Szerzetesrenddé pápai engedéllyel 1621-ben alakultak. Róma kegyes iskolájában mintegy 100 szegény gyereket gyujtöttek össze, akiket írásra, olvasásra, számtanra és nyelvtanra tanítottak. A gyerekek az intézetben ingyen könyvet és teljes ellátást kaptak. Iskoláik rendkívül gyorsan terjedtek, különösen Olasz-, Cseh- és Németországban. " Elso magyarországi rendházuk és iskolájuk 1642-ben nyílt meg. 1773-ban már 24 városban muködött iskolájuk (Nyitra, Szentgyörgy, Korpona, Privigye, Breznóbánya, Rózsahegy, Podolin, Kisszeben, Magyaróvár, Tata, Veszprém, Nagykanizsa, Vác, Pest, Kecskemét, Kalocsa, Szeged, Tokaj, Debrecen, Szentanna, Nagykároly, Máramarossziget, Beszterce, Medgyes), majd átvették a jezsuita iskolákat Selmecbányán, Trencsénben, Koszegen és Kolozsvárott. Kialakult a piarista iskolák neve1oi, tanulmányi rendje, jellegzetes tanártípusa. A nevelés vezérelve természetesen a vallás, a hit, a komoly, "férfias" vallásosság volt. A rend tagjait és iskoláit a természetesség, a kiegyensúlyozottság, az egyszeruség, egyenesség jellemezte, továbbá a szerénység, mely sohasem válhatott megalázkodássá. A tanulást mindig komoly munkának tekintették: kemény követelmények vidám lélekkel, atyai mértékkel. Rendkívüli fontosságot tulajdonítottak a humánus értékeknek, az emberi léleknek. Iskoláiknak nagy szerepe volt a magyar nyelv oktatásában, de magas színvonalon oktatták a természettudományokat is. Ok voltak a magyar tanítórendek demokratái, hiszen ezekben az iskolákban minden megkülönböztetés nélkül foglalkoztak a más vallású gyerekekkel is, sot ezek aránya meglehetosen magas volt. (A piarista gimnáziumban végzett híres tanítványok felsorolása szinte lehetetlen1, a nagykanizsai gimnáziumból kikerültek nevét az évkönyvek tartalmazzák.)

A gimnáziumi oktatás Magyarországon a két világháború között

A MAGYAR POLGÁRI társadalomban a középfokú oktatás és tanárképzés rendjét elôször az 1883.évl XXX.tc. szabályozta, középiskolákra vonatkozó külön törvény addig nem volt. Középiskolák alatt e törvény a gimnáziumokat és a reáliskolákat értette. Mindkettonek az volt a feladata, hogy, "... az ifjúságot magasabb általános muveltséghez juttassa, és a felsobb tudományos képzésre elokészítse..." Mindkét iskola nyolcosztályos volt. A két iskolatípus között eltérés az idegen nyelvek tanításában, a természettudományi tárgyak óraszámában és a foiskolákra való jogosításban volt. A gimnáziumi érettségi jogosított valamennyi felsooktatási intézményben való továbbtanulásra, míg a reáliskolát végzettek csak muegyetemen és a tudományegyetemek matematikai-természettudományi karán, bányászati, erdészeti és gazdasági akadémián tanulhattak tovább. Különbözeti vizsgával azonban lehetoség volt arra is, hogy azok a tanulók, akik "... a reáliskolát elvégezték, és érettségi vizsgálatot jó sikerrel letették, valamely nyilvános fogymnasiumban a latin nyelvbol, illetoleg a latin és görög nyelvbol vizsgálatra bocsáthatók, akik ekkor a latin nyelvbol a vizsgálatot sikerrel kiállják, az egyetemnek orvosi és jogi karába; azok pedig kik a vizsgálatot latin és görög nyelvbol sikerrel kiállják, az egyetemnek bármely karába fölvehetok ..." Mindezt azért kell hangsúlyozni, mert ez azt eredményezte, hogy gyakorlatban nem ketto, hanem négyféle középiskola létezett: humanisztikus (klasszikus) gimnázium, reáliskola, reáliskola latinnal, reáliskola latinnal és göröggel. A gyakorlat tehát rendkívül gyorsan alkalmazkodott az elvárásokhoz. Az 1883-as törvényt az 1890-es XXX.tc. módosította, ami a "nemzeti tárgyak" (magyar irodalom, történelem) tanítását hangsúlyozta elsosorban. Bevezette a "görögpótlót" amellyel lépni akart a muvelodési kormányzat által is meghirdetett "egységes középiskola" irányába. Ezt követoen Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter rendezte érdemben a középiskolai oktatás ügyét, megalkotva és a parlament által elfogadtatva az l924. XI. törvénycikket. Ennek elfogadását komoly elomunkálatok elozték meg, hiszen a reform kérdése már l921 oszén napirendre került, ennek e1okészítésére az Országos Közoktatási tanács Pauler Ákos elnökletével bizottságot is alakított. Tagja volt többek között a korabeli magyar muvelodésügy két nagy alakja, Fináczy Erno és Komis Gyula Klebelsberg társadalmi vitát is szervezett, melyben nagyon sok érintett - tanáregyesülete egyházak, tanügyi hatóságok stb. - vett részt. Már 1922-ben megkezdodtek a tantervi munkálatok is. Az 1924-es törvény és tanterv a középiskolának három típusát különítette el: gimnázium, reálgimnázium és reáliskola. Az érdekesség ebben a reálgimnázium, amely a latin-mint legfobb tárgy-megtartása mellett felvett egy modern élo nyelvet, az angolt, a franciát vagy az olaszt. A gimnázium a modern nyelvek helyett görögöt tanított. A német mindhárom iskolatípusban megvolt. Az óratervekben a gimnáziumban a humanisztikus tárgyak (magyar, latin, görög, német, modern nyelv, történelem, földrajz, filozófia) a 8 osztályban együttesen heti l44 óra, a realisztikus tárgyakra (természetrajz, fizika, kémia, mennyiségtan, rajz) pedig 60 óra esett. Az arány a reálgimnáziumokban l38:66, a reáliskolákban pedig 110:94 volt. A hittan és testnevelés mindenütt l6-16 órával szerepelt. A gyakorlat azonban ekkor is - akárcsak az 1883-as törvényt követoen - több típust hozott, ismert el: humanisztikus gimnáziumot, ugyanezt görög nyelv nélkül valamelyik modern nyelvvel, reálgimnáziumot, a reáliskolát rendkívüli latinnal és a tényleges reáliskolát. A nagykanizsai gimnázium ezek szerinti besorolását már az évkönyvek címoldalán is feltüntetik, ami arró1 korábban, az iskola megnevezése kapcsán szóltunk. A középiskolák következo reformjára 1934-ben került sor. Az l934. évi XI.tc. kimondta, hogy a magyar középiskola egységes, ennek neve: gimnázium. Feladata a "... nemzeti életben vezeto szerepre hivatott értelmiség ..." nevelése. Bekerült a tantárgyak közé gazdasági és társadalmi ismeretek, mintegy új szükségletként, amely a tanulókat "...meggyozi a magántulajdonnak, egyéni kezdeményezésnek és egyéni felelosségnek fontosságáról, és megóvja minden olyan túlzástól, amely a társadalmi rend felforgatása árán akarja a gazdasági bajokat megszüntetni ..." A gimnázium évkönyve tekintélyes helyet szentelt ennek a törvénynek az ismertetésére. Az 1935. évi VI.tc. új közoktatás-irányítást vezetett be. Megerosítette az egyházi iskolák autonómiáját, intézetünk ekkor a Katolikus Középiskolai Fohatóság irányítása és felügyelete alatt állt, az állami fofelügyeletet pedig a szombathelyi (korábban a székesfehérvári) tankerületi királyi foigazgató gyakorolta. A gimnáziumi oktatás Újabb módosítására csak l945-ben került sor. Az általános iskola létrehozásának kimondásával fokozatosan megszunt az alsó tagozat, és négyosztályú középiskolává alakult. Az 1938-as óratervet a 37.000/1945. KM. sz. rendelet több területen módosította. Az élo idegen nyelvek között megszüntette a német nyelv vezeto szerepét, ehelyett választani lehetett az angol, a francia, az orosz, az olasz és a német között. Sot, élo idegen nyelv helyett a görögöt is lehetett választani. Új tárgyként jött be minden osztályban heti 1 órában a "mindennapi kérdések", amely a demokratikus szellemben való nevelést szolgálta. (Olyan témákkal, mint pl. a politikai pártok szerepe, a magyar demokratikus pártok, ezek kialakulása, programjuk, továbbá a kultúra és a civilizáció, valamint az iskola problémái: önkormányzat, ifjúsági mozgalom stb.) Felvetodött a latinmentes, nagyobb természettudományi eloképzettséget nyújtó reáliskolák, illetoleg gimnáziumi természettudományos tagozatok felállítása is. Ezt - mint jogosnak tartott társadalmi igényt - az 1945/46. tanévtol a minisztérium engedélyezte is. 1946/47-ben megfogalmazódott egy általános középiskolai reform szükségessége, a tantervi munkálatok is elkezdodtek. Az Országos Köznevelési tanács 1948.június elejére elkészítette új tan- és óratervi javaslatát. Ekkorra azonban teljessé vált a hatalomváltás, az iskolák államosításával ez a korszak lezárult.

A nagykanizsai gimnázium a két világháború között

A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGI KORMÁNY lemondásával korszakváltás következett be az iskola életében. E váltás látszólag simán zajlott le Nagykanizsán, a Zalai népakarat 1919. aug. 2-i számában közölte a hírt. Másnap pedig felhívás jelent meg, amelyben arra kérték a város lakosságát, hogy "... tartsanak össze mindnyájan! Legyen rend és nyugalom!" A városban valóban teljes volt a rend, a járókelok vidáman énekeltek, a Ritz szálló elé vonultak, ahol az antantképviselo, Romanelli ezredes lakott. A lap részletesen ismertette az új kormány összetételét és programját, eszerint: "... Az ország ügyeinek vezetését oly kormány (Peidl - K. I.) vette kezébe, amelynek tagjaira a szervezett munkásság és az egész dolgozó nép bizalomteljes várakozással néz. Mélységes történelmi, társadalmi és gazdasági erok kényszeríttették a hatalom birtokosait, hogy félreálljanak és utat engedjenek. ... Ezeknek felismerésével jutott arra, hogy ennek az országnak békéjét és jövojét más alapokon kell biztosítani." Az új kormány Alsózalamegye és Nagykanizsa kormánybiztosává a tanácskormány alatt is vezeto szerepet játszó Sneff Józsefet nevezte ki. 1919. aug. 7-én a Tanácsköztársaság kikiáltása után lett Zalai népakarat ismét régi nevén, Zalaként jelent meg. Ez a szám értesítette a város lakosságát a Tanácsköztársaság alatt több halálos ítéletet hozó Polai János, volt vádbiztos letartóztatásáról. A különös az, hogy erre az egykori harcostárs, Sneff József adott parancsot. A következo nap új kormány megalakulásáról és Sneff József letartóztatásáról olvashattak. (A vád: hamis iratokat adott kiszökni szándékozó kommunistáknak.) Késobb sor került a városban a többi Tanácsköztársaság alatti vezeto (dr. Havas, Földes Miklós és neje polgári iskolai tanárok, Lukács Gyula, Rabinovics József, dr. Szabó Lajos volt losonci áll. gimn. tanár stb.) letartóztatására is. Ennek ellenére a közhangulatot a nyugodtság jellemezte, bosszút senki sem hirdetett " ...A halálraszánt paraszt, a sárba tiport intelligencia testvéri szeretettel fordul a munkásság felé s felhívja alkotó munkára" - írta az ekkor jobboldalinak számító Zalai Közlöny. A korabeli sajtótudósítások mellett az egyéb forrásokból is az tunik ki, hogy a város, sot a vidék mintegy megkönnyebbült a tanácskormány lemondásakor, vonatkozik ez a gimnáziumra is. " ... 1919. aug. 20-án összegyujtöttük a helybeli tanulókat s testületileg jelentünk meg a hálaadó szt. misén és az azt követo ünnepségen, melyet a város közönsége a kommunizmusból való megszabadulás örömére rendezett" - írta az igazgató. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1919. évi 4.507 eln. sz. rendelete kimondta a nevelési és oktatási intézetek köztulajdonba vételérol, a muvelodésügyi igazgatásról szóló rendeletek hatályon kívül helyezését. Nyomatékosan szólt arról, hogy az " ...iskolafenntartók felhívatnak arra, hogy a legnagyobb óvatosságot ajánlják az egyes iskolák közvetlen elöljáróinak a tanítók (tanárok) megítélésében, ne engedjék meg, hogy a lefolyt rendkívüli idok utóhatása üldözésben nyilatkozzék esetleg ártatlanokkal szemben ..." A Tanácsköztársaság Közoktatásügyi Népbiztossága megszüntette a tanulók érdemjegy szerinti osztályozását, amelyet ugyan sokan próbáltak vitatni, sikertelenül. Az ennek szellemében kiadott "megfelelt, nem felelt meg" bizonyítványok helyett a rendes, érdemjegyes bizonyítványokat kapták meg a tanulók, mert az érettségi vizsgát pótlólag 1919. szeptember 1-3-án letették. Változás állt be az intézet igazgatásában is. Nem politikai okok miatt, hanem azért, mert Horváth György igazgató 1919. augusztus végén nyugdíjba ment, a kegyestanítórend fonöke a gimnázium igazgatásával és a rendház vezetésével Eberhardt Bélát bízta meg. Az 1919/20-as tanévkezdés nem volt zavartalan azért sem, mert nagy mozgás volt a tanári karban is. Többen, a forradalmi idokben nagyobb szerepet vállalók, eltávoztak a rendbol, a helyettük kinevezettek pedig csak szeptember folyamán érkeztek meg, így a tanítás október l-jén kezdodhetett. Zavartalanul, normális rendben azonban csak az 1920/21. tanévtol muködhetett az intézet. "... Végre oly hosszú hat év után rendes idoben kezdhettük meg az iskolai munkát, és azt az egész évben az utolsó napig zavartalanul végezhettük is. A tanítás a VKM-tol 114.895/920. a. elrendelt 1921. évi január 2-15-ig tartó szünet kivételével megszakítás nélkül folyt, sem szénszünet, sem járványos betegség nem akasztotta meg" - írták az évkönyvben.

A II. világháború és az azt követő évek

Az 1944/45-ös tanév
Az ELSŐ JELZÉS arról, hogy a megszokottól eltéro tanévek következnek, már az 1939/40-es évkönyvben felfedezheto. "A honvédelmi törvény rendelkezése a leventekiképzést illetoleg 1939. október 25-én lépett életbe városunkban. Tanulóink leventekiképzésének ideje szerdán délután fél 3-tó1 fél hatig. A kiképzés elso szakaszában a középiskolás ifjúság lelkét egyáltalán nem ismero kiképzok részérol pedagógiai szempontból kedvezotlen befolyást tapasztaltunk" - summázta az elso benyomást az igazgató. Bekerült a tananyagba a légoltalom is. Sor került a gyakorlati foglalkozásokra, próbariadókra. Az iskolavezetésnek sikerült elérnie, hogy az 1940/41-es tanévben a leventeköteles tanulókból önálló leventecsoport lett, és kiképzésüket elválasztották az iskolán kívüli leventék kiképzésétol. Ennek ára az volt, hogy az intézet tanárainak kellett vállalniuk a leventeoktatói feladatokat. A csoportparancsnok Deák János testnevelo tanár lett. Amúgy minden ment még a maga rendjén, a háború káros hatásait nem érezték, bár jelzésként jött, hogy lazul a családi ház fegyelme, a családfenntartó sok helyütt katona. l942 szeptemberétol a tanulók rendszeres légószolgálatot láttak el, még 12 órás szolgálat is elofordult, sot nemcsak nappalra voltak bevonva, hanem éjjelre is. A háborús viszonyok hatása már meglátszik a tanulókon, kopottabb, szegényesebb lett az öltözet. A tanulók szorgalma ingadozó, de az iskola fegyelme, szelleme még mindig jó. Az 1943/44-es tanév legfontosabb beruházásai: az épület alatti pince átalakítása óvóhellyé, 200 személy részére a rendház kertjében fedett "árokóvóhely" készítése. A nyár folyamán, szeptember 1-ig felgyorsultak az események a politikában és a frontokon is. Jasinál 1944.augusztus 23-án a szovjet hadsereg áttörte a német-román állásokat, aminek eredményeként Románia fegyverszünetet kért. A szovjet csapatok augusztus 31-én elérték az akkori magyar határt (Kárpátok), és közvetlen harcérintkezésbe kerültek a magyar hadsereggel. Mindezt így adta hírül a Nagykanizsán megjeleno Zalai Közlöny: "A kárpátok hágóinál nyugalom volt, csak az Ojtozi-szorosnál és a Székelyföld keleti csúcsán vertek vissza magyar és német csapatok eros támadásokat." A hagyományos értelemben e napon szokott kezdodni a tanév. A helyi sajtóban ugyanúgy, mint békeidoben, megjelentek az iskolák javítóvizsga- és beíratási felhívásai. Szeptember 7-én a beíratásokról közölt pillanatkép: "Mialatt az ellenséges gépek elhúznak naponta Zala felett, és felharsan a figyelmezteto sziréna üvöltése, a magyar élet tovább folyik, megállás nélkül. A nagykanizsai utcák ismét hangosak a magyar fülnek annyira kellemes hangoktó1. "A gimnáziumba beiratkozott tanulók száma kissé csökkent, az e1ozo tanévi 473-ró1 437-re. Az iparostanonc iskolában viszont már 60 százalékkal csökkent a létszám. A gimnáziumban a régi hagyományoknak megfeleloen szeptember 8-án ünnepélyes tanévnyitóval, Veni Sancteval kezdodött a tanév, lényegében a rendtartás szerint, ennek ellenére mindenki érezte, hogy ez az év nem lesz olyan, mint a régiek. Mindez már az elso tanítási nap (szeptember 9.) elso órája után igazolódni látszott, "... midon megjelent egy német tábori kórház parancsnoka, s visszavonuló kórháza részére lefoglalta az épületet." tanterem céljára csak a földszinten maradt két terem (a cserkészotthon és a zeneterem), valamint a tornaterem, a színpad és az öltözo. A tanítás délelott-délután folyt, csökkentett óraszámban. 

 

AZ ÁLLAMI GIMNÁZIUMTÓL A BATTHYÁNY LAJOS GIMNÁZIUMIG 1948-1990

BEVEZETO GONDOLATKÉNT, akárcsak az 1990-es évkönyvben, most is, az intézmény közelmúltunkban is változó elnevezésével kell kezdenünk. Az öreg alma mater 1948-ban, az államosításkor általános gimnázium lett, mint minden korábbi hasonló profilú iskola, akár állami vagy egyházi volt is. Az 1949/50-es tanévtol: Irányi Dániel Általános Gimnázium, majd 1957 tavaszától, az egykori tanítványról (1885-1893 között), a magyar szociáldemokrata, késobbiekben a kommunista munkásmozgalom jelentos személyiségérol, Landler Jenorol nevezték el. Máig is rejtély, mit vétett, véthetett Irányi Dániel? A következo, reméljük végleges névadás 1990-ben történt. Az iskolát ekkor az alapító Batthyány Lajosról nevezték el. Mindezek után, a történelmi huség kedvéért, hogy az elozo korszakot követot tisztábban lássák, néhány dologról még feltétlen szólni kell, így els6sorban az 1945-tol alakuló magyar iskolarendszerrol és az államosításról.

 

  1. Az új iskolarendszer 1945 után

    Az ISKLATÖRTÉNET ELOZO fejezetének záró részében már utaltunk arra, hogy 1945-ben, a kor követelményeit messzemenoen figyelembe véve, egy új, demokratikus iskolarendszer létrehozását határozták el. A kulcsszerep a nyolcosztályos általános iskolának jutott, ennek megszervezése több iskolatípust is érintett. Megszuntek a polgári iskolák, a klasszikus középiskolák pedig négyosztályossá váltak. A középiskolák képe ezen túlmenoen is változott, ugyanis az általános gimnáziumok mellett 1949 szeptemberétol a korábbi szakirányú középiskolákat is gimnáziumoknak nevezték, voltak ipari, mezogazdasági, kereskedelmi, sot pedagógiai gimnáziumok is. Ezek azonban nem voltak általánosan képz6 iskolák. Az ilyetén elnevezés azonban rövid életu volt, hamarosan technikumokká keresztelték oket. Az országos folyamat részeként alakult Nagykanizsa új középiskolai hálózata is. A gimnázium mellett elsoként a közgazdasági (ennek évszázadra visszamen6 hagyománya4 voltak, hiszen elodjét 1856-ban alapította a város izraelita hitközsége) technikumjött létre. Ezt követte a vegyipari- és olajipari-, a gépipari- és a mezogazdasági technikum megszervezése. Itt feltétlen meg kell jegyezni, hogy alig akadt hasonló nagyságrendu város, amelyik ekkor ilyen középiskolai hálózattal rendelkezett. Méginkább jelentos ez, ha figyelembe vesszük az 1949-tol bekövetkezett politikai változásokat, a Jugoszláviával elmérgesedett viszonyt, aminek eredményeként, ha formailag nem is, de lényegében a város is "határsávba", ma úgy mondanánk, potenciális hadmuveleti területre esett. Gondoljuk el, hogy a városból Miklósfára, Szepetnekre, Sormásra, Bajcsára csak külön engedéllyel, igazolvánnyal lehetett eljutni, a kimeno utakat sorompók és fegyveres orségek vigyázták. Természetesen a Nagykanizsára bemen8lcet is. A gépipari technikum létrehozásának is voltak elozményei, hiszen a városban 1922-ben jó nevu fémipari szakiskolát indítottak. A technikum-szinttu oktatás megszervezése Kossa István iparügyi miniszter 1949. június 1-jén kelt leiratával kezdodött. A kezdeményezés alulról indult, a MAORT dolgozói részérol. Tényleges megnyitására Breznai László igazgatása alatt 1950. szeptemberében került sor.' A "vegyipari muszaki középiskola" és "szaktechnikusképzo" indításának dátuma: 1949. június 5. A koolaj-bányászati technikum 1951-ben kezdte meg muködését. A mez6gazdasági technikum megszervezése azért nem okozott különösebb gondot, mert itt 1940-t61 már volt egy jól muködo "téli gazdasági iskola." A technikumok létrejötte nemcsak annyiban érintette a gimnáziumot, hogy mellette megszaporodtak a középiskolák, létrejött a komoly konkurencia, hanem úgy is, hogy a gépipari megszervezése épület átadását követelte ós az összevonást a korábban önálló (volt Notre Dame) leánygimnáziummal, így vált koedukált iskolává.

  2. Néhány gondolat az 1948-as államosításról

    A KORSZAK KAPCSÁN errol is szólni kell, hiszen ennek megítélésére a politika mindig igyekezett hatni. Csak egy megközelítés lehetséges, a tényszeru feltárás. Kevés olyan eseménye van az ezer éves magyar iskoláztatásnak, melyrol többet írtak, mint az 1948-as államosításról. Ahogy ez rendszerváltásokkor szokás, meglehetosen nagy a távolság az 1990 elotti és utáni elemzések között, sokkal több a szélsoség, mint a realitás. A kezdetben teljesen egyházi oktatás világi befolyásolására elég koraiak a törekvések. Az állami felügyelet kérdésével Magyarországon eloször az 1548. évi XII. törvénycikk foglalkozott. A közoktatásra felügyelésnek a királyra történ6 átruházását még világosabban kifejtette az 1715. évi 74. törvénycikk. Ez már az 1. paragrafusában kimondta, hogy "...akár benne, akár az országon kívül, az egyházi, vagy világi ifjúság számára bárki részér8l alapított szemináriumok- konviktusok- és kollégiumokra való felügyelést akkor, amikor szükségesnek mutatkozik, O királyi szent felsége, apostoli tisztéhez képest és legfobb hatalmánál fogva magának tartja fenn..."Az állami beavatkozást tovább erosítette Mária Terézia az 1777-ben kiadott I. Ratio Educationisban, amikor a tanulmányi rendszer kialakítását is királyi joggá nyilvánította. A magyar iskolarendszerben az államnak már nemcsak fofelügyeleti jogú szerepét deklarálta európai szinten az 1868-as népoktatási törvény, amely el8ször mondta ki az állam iskolaállítási jogát, miszerint: "... Népiskolai nyilvános tanintézeteket a törvény által megszabott módon állíthatnak és fenntarthatnak a hazában létezo hitfelekezetek, társulatok és egyesek, községek és az állam..." Ugyanezt tette a középiskolákra vonatkozóan az 1883-as középiskolai törvény is. A középiskolákat illetoen lényegesen nagyobb volt az állami befolyás növekedése, mint az elemi iskolák esetében, hiszen míg a kiegyezés ( 1867) évében a gimnáziumok 90 százalékát birtokolták az egyházak, ez az arány 1913-ra 55 százalékra csökkent. Természetesen teljesen más jellegu volt az 1948-as államosítás. Ez azért is feltuno, mert 1945-ben, a demokratikus magyar társadalom kiépülésekor, mint már említettük, a magyar iskolarendszer radikális reformjára is sor került, de ekkor a három évvel késobbi totális államosításról szó sem volt. Az új iskolarendszer kiépítése a háborús károk ellenére nagyon jól haladt, hiszen alapos elemzés után megállapítható, hogy 1946/47-ben már egy j61 szervezett és irányított, de ugyanakkor sokszínu iskolarendszer muködött Magyarországon jó kimenetekkel, és ez többségében felekezeti iskolákból állt. A hatalomért küzdo politikai erok és egyházak kezdetben békés együttmunkálkodása után azonban hamarosan megindult a felekezeti iskolák elleni általános támadás. Az oktatásügy, Ortutay Gyula kultuszminiszter ( 1947-1950) szavaival "elsorendu politikai és hatalmi ügy" lett. Különösen azzá vált az 1947 végén kialakult politikai eroviszonyok közepette, majd erre a pontot a két munkáspárt (Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt) egyesülése tette. Így a kezdetben meghirdetett fokozatos és demokratikus államosítást elvetve egy radikális megoldás született, ami azt jelentette, hogy az államosítás már nemcsak az egyházi, hanem a, községi iskolákra is kiterjedt, tehát teljes köru volt, egyáltalán nem titkolt ideológiai célzattal. Ennek jogi alapjául az 1948. évi 33. törvénycikk szolgált. A végrehajtás nem volt egészen zökken6mentes, sok konfliktust teremtett, melyek körül több, például Pócspetri, kezd6d6 koncepciós perek alapjául is szolgált. Ha figyelembe vesszük a polgári demokráciákban zajló ezirányú törekvéseket, ma már nyugodtan állíthatjuk, hogy a baloldali er8lc a pluralista iskola keretei között is elérhették volna céljukat, meghatározó szerephez juthattak volna akkor is, ha a meglév6 állami iskolarendszert fejlesztik tovább, hozzák jobb helyzetbe, és így az eredményesség döntött volna, egészséges versenyhelyzetet teremtve. Az oktatásban standardot, állami szabályozást pedig a fofelügyeleti jog alapján is lehetett volna biztosítani. Az államosítás körüli kemény küzdelem Zalában is az országoshoz hasonlóan folyt: a téma állandó napirenden tartása a megyei sajtóban, mindenkor kiemelt tudósítások az országos és helyi eseményekrol. A jó elokészítés és szervezés eredményeként ekkor már nemcsak a baloldali pártok, szakszervezetek követelték az államosítást, hanem pedagógus- szervezetek és önkormányzati testületek is. Jól figyelemmel kísérheto mindez a megye két legtekintélyesebb lapjában a Nagykanizsán megjeleno Zalában, illetve a zalaegerszegi Új Zalában, sot a kisgazdapárt lapjában, a Független Zalában is. Joggal vetodhet fel a kérdés: mit tettek eközben az egyházak? Tény, a protestáns egyházak "megért8bbek" voltak, nagyobb tárgyalókészséget tanúsítottak az új hatalommal. A katolikus egyház ellenállt, megpróbált ennek érdekében minden elérheto fórumot felhasználni, ezek száma azonban egyre csökkent, míg végül pásztorlevelekre, szószékekre korlátozódott. A vezéregyéniség Mindszenty hercegprímás volt, akire véleményünk szerint egyáltalán nem volt jellemzo a diplomáciai érzék, ebbol következoen a kompromisszumkészség sem. Bár, ha lett volna is ilyen, így utólag megállapítható, hogy a dolgok már korábban eldöntettek, hiszen a "magyar forradalmi munkásmozgalom" történetében utólag elismer6en az 1945-48 közötti éveket a "Harc a demokratikus vívmányok védelméért, az ország újjáépítéséért, a szocialista forradalom gy6zelméért" korszaknak nevezték. Ebben a gy6zelemhez vezet6 6t utolsó nagy csatája az iskolák államosítása volt. A küzdelemben az állam egyre keményebb eszközöket vetett be. A végeredmény "megegyezés" lett, ezt az izraelita és protestáns felekezetekkel már 194,8 végén aláírták. Eszerint a református 4, az evangélikus 2, az izraelita egyház pedig egy középiskolát tarthatott meg. A katolikus egyházzal Mindszenty "kikapcsolása" után 1950 augusztusában állapodtak meg, tulajdonába 8 gimnázium került vissza. Nagykanizsán az országosnál lényegesen, de a megyeinél is szelídebben zajlott az államosítás. Ehhez bizonyára hozzájárult az is, hogy a város római katolikus elemi iskoláit már 1870-ben községivé nyilvánította (ez volt a hivatalos elnevezése, jogállása 1868-tól az önkormányzatok által fenntartott iskoláknak), polgári iskoláit pedig már így nyitotta meg,1900. január 6-án pedig mindezeket ünnepélyesen átadta az államnak. Az 1948-as államosítás csak a piarista fiú- és a Notre Dame Leánygimnáziumot érintette. Az államosítást pártolóan az els6 nagyobb hatású megnyilatkozásra csak 1948. május 22-én, az új polgármestert (Nagy József) beiktató közgyulésen került sor.'9 Egy hónap múlva, az államosítást kimondó törvény elfogadása után már az foglalkoztatta a város közvéleményét, hogy mi lesz a szerzetestanárokkal. Ennek elozménye az volt, hogy a tartományfonökök megtiltották a rendtagoknak, hogy az államosított iskolákban állást vállaljanak. Ezt követoen jelent meg a muvelodési államtitkár nyilatkozata, miszerint a szerzetestanárok továbbra is taníthatnak volt iskoláikban. Errol mindenkinek személyesen kellett nyilatkozni. Ebbol az alkalomból a Zala foszerkesztoje megkérdezte Lukács Józsefet, a gimnázium igazgatóját, o azt mondta, hogy csak a kultuszkormányzat és a rendfonökök között megindult tárgyalásról tud. Nem tehetett mást, mert állásfoglalásának kialakítására csak június 24-én ült össze a püspöki konferencia. Napok alatt gyorsultak fel az események, Nagykanizsán ugyanezen a napon 80 volt egyházi tanító vette át az államosított járási és városi iskolák igazgatását. Közöttük volt a piarista gimnázium volt világi tanára, dr. Buvári András is. O a gimnázium mellett muködo általános iskoláét vette át. Az államosítás végrehajtása közben megtörtént az érettségi is, mégpedig június 7-12- én. Az elnök Mayer Móric a pécsi ciszterci gimnázium helyettes igazgatója volt (az utolsó egyházi elnök).Íme az éretté nyilvánítottak:

    Kitüntetéssel: Bentzik Ferenc, Gyertyánági István, Kalocsay Erzsébet, Romhányi Imre, Szentirmai László. Jelesen: Emody Attila, Gyeory László, Horváth János, Kovács László, Kreiner Hedvig. Jól: Benkovich István, Biró Sándor, Enge Lujza, Flórián Zoltán, Fuchs Teréz, Gál Ákos, Horváth Tibor, Joó Imre, Józan István, Kránitz Mária, Major Lajos, Musil Ilona, Páll Miklós, Szegvári Andor, Szemes Anna, Szentiványi András. Tóth Erno, Tüskés Tibor, Vass József. Érettek: Bácsfalvi Zsuzsa, Bertalan Sándor, Dormán Ferenc, Garzó Kornél, Gergye Ottó, Geróts József, Gozdán Rozália, Horváth Zoltán, Hollós György, Láng Vilma, Lukács Lajos, Nádor László, Nagy József, Pálffy Vince, Papp Tamás, Polai József, Tislér Mária, Torma István, Vaskuti István, Zágon József.

  3. Az állami gimnázium elsô tanévérôl

    AZ ÁLLAMOSITÁST KÖVETŐEN az illetékes tanügyi hatóság, a Szombathelyi Tankerület foigazgatója a gimnázium igazgatásával Deák Jánost, az iskola tornatanárát (világi) bízta meg. Személye ellen azonnal megindult a támadás, mert "...gyulöletet szított a Szovjetunió ellen és... tornaóráit arra használta fel a háború alatt, hogy diákjaiba a fasiszta leventeszellemet plántálta..." Tény, hogy 1945-ben az igazoló bizottság nem igazolta?' Az már a ma történészének több kérdést is felvethet, hogy ennek ellenére taníthatott, ami azt is jelentheti, hogy néha bizony az igazoló bizottság is hozott személyi sérelem által motivált határozatokat.


1765 - 2012 BLG ©