Kedves Batthyánys Diákjaink!

Tisztelt Szülők, Kollégák, Vendégeink!

Iskolánk, a Batthyány Lajos Gimnázium (és néha tánciskola) mindig különös figyelmet fordít arra, hogy ünnepeink igazi ünneppé váljanak. Így lesz ebből a mostani szalagból is „szeretetszalag”, mert nekünk még a „láncaink” is szeretetszalagból vannak…

„Boldog iskolaként” szeretnénk, ha boldog végzőseink lennének: akik tudnak időt szánni egymásra, akik ki tudják fejezni hálájukat, akik optimistán tudnak a jövőbe nézni, amelybe még az érettségi boldogsága is belefér… De most próbáljunk meg a jelenbe kapaszkodni!

Remélem, sokan egyetértenek velem, bár egy kicsit nagy „egóval”, de alázattal mondom: „Miénk a legjobb iskola!” Mert ez a 2. otthonunk, mert itt van a Világ közepe, s a szeretet különben is túláradó… Ezért „leg”-ekkel fogom néven nevezni az egyes végzős osztályainkat: BLG-s szeretettel köszöntöm a 12.A osztályt, aki a legelső; a legtöbb osztályfőnökű 12.B-t, a legmagasabban elhelyezkedő 12.C-t (amely Sipos Tanárnő legjobb osztálya – több eddig nem volt neki…); a legtöbbet evező 12.D osztályt; és a leghumorosabb „nyitott E-t”, a 12.E osztályt – akik tudják, hogy minden fizika és metafizika, mert én is taníthattam őket…

A szalagavató minálunk szerintem 3 köszönetről szól Ady után szabadon: köszönet a diáktársaknak, hogy voltak, hogy együtt éreztük/érezzük az életet; köszönet a szülőknek, a családnak, hogy annyit segítettek; és köszönet a tanároknak, az iskolának, hogy eljuttatott idáig Benneteket: tartalmas BLG-s létetek lehetett az elmúlt 4/8 évben „élet, bú, csók, öröm”! Ebből a sűrű kapcsolati hálóból hadd emeljek ki valakiket, akiket most Veletek együtt külön is köszöntök: az Osztályfőnökeiteket, akik nélkül csapataitok nem jöhettek volna létre: a 12.A osztályfőnöke Pécsi László Tanár Úr és volt Martonné Pálfalvi Katalin Tanárnő; a 12.B osztályfőnöke Kasztl Csilla Tanárnő és egy kicsit Olasz Nóra Tanárnő; a 12.C-é Sipos Ágnes Tanárnő; a 12.D-é Hermanné Tóth Erika Tanárnő; a 12.E osztályé pedig Baloghné Harkány Judit Tanárnő és volt Tolnainé Horváth Ágnes Tanárnő is.

Jó lenne persze a siker képletét is megadni Nektek. A sikerhez kell a befektetett munka, s persze a sikert méri a teljesítmény. De hatalmas teljesítményt nyújtó emberek is maradhatnak láthatatlanok. Viszont az elért sikerek gerjeszthetnek további sikereket. Biztos, hogy a neveltetés, a családi és iskolai minták sokat segíthetnek a sikerek elérésében. Legyen a Te mostani leendő sikered: a jó érettségi! Ehhez egy jó kapcsolat kell, amely mind közül a legizgalmasabb és legfontosabb: az, amit saját magunkkal tartunk fent. Szóval próbáld magadat rávenni erre a végső tanulós–diákos, BLG-s „futásra”, amelynek az érettségin és utána a banketten lesz a csúcspontja. Így avatjuk szeretetszalagunkat…

Az sem baj, ha nem vagy engedelmes követő, viszont ne félj a kudarctól, egy kis kockázat sem árt, de légy álmodozó, törekedj a legegyszerűbb megoldásokra, s keresd diáktársaid és tanáraid segítségét! A kultúrából meríthető mindennapi katarzis – mi hiszünk ebben. Kölcsey Parainesis-éből idézem: „Az ki életében sokat érzett és gondolkozott; s érzeményit és gondolatait nyom nélkül elröppenni nem hagyta: oly kincset gyűjthetett magának, mely az élet minden szakában, a szerencse minden változásai közt gazdag táplálatot nyújt lelkének.”

Legyen ez a mostani találkozásunk egy agapé, mely a szeretet legmagasabb rangú megnyilvánulása: az agapé feltétel nélküli, odaadó szeretet, amelyben úgy fogadunk el Benneteket, amilyenek vagytok, mert a mieink vagytok. S mert az Isten áll mindnyájunk háta mögött… Azt szeretnénk mindannyian, barátok, szülők, rokonok, tanárok, hogy jobb legyen az életetek! Így tervezzétek felsőoktatási felvételiteket! Mi is szeretnénk a Ti „ösztöndíjatok” lenni. Ne feledd, nem elég az elmét tanítani, de fel kell emelni a lelket is…!

Ha majd évtizedek múltán visszagondolsz érettségid évére, a BLG-ben – ami remélhetőleg akkor is lesz – megtalálhatod még bizonyára Stamler Lajos tanár úr „Pán”–szobrát, mely erre a tanévre emlékeztethet. Pán az erdők, mezők, ligetek félistene – ugye, mi is egy „fészek, búra, óvóhely és arborétum” vagyunk: így jelképezheti számunkra a Pán-szobor a mindent (a pán szó ezt jelenti), az összest. A Pán tehát maga a természet, amiben élünk: a természet, ami körülvesz bennünket, ahol élünk és ahová visszavágyunk. Minden emlékké válik. Az emlékek lehet az a ház, amely végleges otthonunkká válhat. Legyen a BLG is számodra egy ilyen ház, amelyet őrizz szívedben, raktározz el lelkedben! S utaid majd néha vezessenek ide vissza kibocsájtó, boldog iskoládhoz!

Sorsunk bár távolodás, de most mégis egy Robert Herrick nevű későreneszánsz költőtől idézek:

„Szakajtsd a rózsa bimbaját,

élvezd, amit a perc ad,

a virág ma mosolyog rád,

holnap már mégis hervad.”

Carpe diem! Így kerüljetek be a Batthyány – gimnázium „öröktabló” – könyvébe!

De vár a világ. Az szeret, aki elenged Téged….

 Balogh László

igazgató – BLG

(Elhangzott 2019. február 1-jén 17.00 órakor a Batthyány Lajos Gimnázium szalagavató ünnepélyén.)