2017. október
                 
  1  
  2 3 4 5 6 7 8  
  9 10 11 12 13 14 15  
  16 17 18 19 20 21 22  
  23 24 25 26 27 28 29  
  30 31  

  Ceiner Annamária
  Kőrösi Marián











Balogh László igazgató úr ballagási beszéde

 

 

Kedves Batthyánys „Nagycsalád”!

 

Érettségizőinkkel egy kicsit mi is megéljük fiatalságunkat. Ezért ha a kimondott szavak szépek, talán a beérkezők is azok lesznek. Van, amikor egy történés valamiképpen összesűríti az időt, s abban a pillanatban benne az egész életünk. Ilyen lehet egy igazi ünnep, különösen az ifjúság „csúcsünnepe”: a ballagás. Így válhat egy alkalom és egy általa létrehozott, összesűrűsödött pillanat egy egész kor szimbólumává. A ballagás mint ünnep így sűríti születésünktől végzetünkig való vándorlétünk örömét és szomorúságát.

Igen, az életünk pillanatok sorozata – mind oda vezet, ahová hagyjuk; amit akarunk, amire vágyakozunk. S a bölcsek szerint meg kell tanulnunk vágyakozni arra, ami a miénk. Így jöhet öröm vagy bánat, egyre megy, az útról már le nem térhetsz… Vándor vagy, kedves Ballagó Diákunk, s általatok mi is, kik ünnepünkben összesűrítjük a pillanatokat: boldog az, ki vándor lehet…!

Célunk az, hogy otthon legyünk a hazában. Ez nem csak fizikai tér, hanem szellemi, lelki otthon is. Otthon lenni: magunkban, közösségeinkben, a családban és akár a Batthyány Lajos Gimnáziumban, a BLG-ben… - ez azt jelenti, hogy meg kell ismerni azt, meg kell élni azt. S ezt csak szeretettel szabad tennünk, mert tudod: „minden ember annyit ér, amennyi szeretet van benne”… Így, ha esetleg este a jövő már múlt lesz, és visszanézünk, és látjuk ifjúságunkat: vigasztalhat bennünket a szeretetteljesség.

Persze a diákok sokszor a pillanatban élnek, mi felnőttek sokszor a múltban. De az ünnepi pillanatokban igenis összetalálkozhatunk. Így kérek mindnyájunk nevében ballagó ünnepeltjeinkre áldást a népdal szépségével: ”Sok számos esztendőket vígan elérhess, napjaidat számlálni ne légyen terhes! Az ég harmatja szívedet újítsa, áldások árja házad elborítsa!” Így köszöntöm a 180 Ballagónkat 7 végzős osztályunkban. Jó végignézni érettségizőink seregét! Hadd soroljam osztályainkat, s köszöntsem kedves Osztályfőnökeinket:

  • 12.A, nyolcévfolyamos gimnáziumi osztály, of.: Csörgicsné Balogh Edit
  • 12.B, matematika-fizika tagozatos osztály, of.: Knausz Ágnes
  • 12.C, nyelvi tagozatos osztály, of.: Artner Katalin
  • 12.D, biológia-kémia tagozatos osztály, of.: Tüske Judit
  • 12.E, egyik humán osztály, of.: Györek László
  • 12.F, másik humán osztály, of.: Kovács Lívia
  • 12.G, ötévfolyamos nyelvi osztály, of.: Salamonné Lackner Henriett

 

Hiszem, hogy van mibe kapaszkodnotok BLG-s 8,5 vagy 4 éves pályafutásotokat illetően. Igen, szerettünk volna: „fészek, búra, óvóhely” lenni, s lám, mára arborétum is lettünk. S Neked végre kinyílott a császárfánk. S lett fapelikánunk és vasfánk, sőt még öregdiák korodra is gondoltunk, amikor mostanában elkészült a kapaszkodnivaló két vaskorlátunk. Kaptál útravalóul tarisznyát, bele még szerencsepatkót is, és Arany János Toldiját. Lehet, hogy az óvóhelyet nem ástuk ki, s a csillagnézés is elmaradt, de pl. Gölles Martin, házi zeneszerzőnk csak Neked írta legújabb zeneművét: „Carmina vagantium” – „Vándorok éneke” címmel. (Ez bizony ősbemutató lesz hamarosan 20 diáktársatok segítségével…) Örülök, hogy igazi batthyánysként – a „Vitam et Sanguinem!” jegyében oly sokan adtunk vért… És sorolhatnám közös és nem közös emlékeinket. Igen, azt is szerettük volna, hogy emléke legyen az itt eltöltött éveidnek. Így lett egy a mozikertben kidőlt császárfából ún. „vasfa”, amelybe már bevertük a vasszögeinket.

A középkorban volt olyan szokás, hogy a céhlegények és (mondjuk) a céhleányok, amint befejezték tanulmányaikat egy adott város műhelyében, akkor a vándorútra kelésük előtt hagytak valamiféle mementót a céhnek, egyszersmind a városnak is: itt jártunk, itt tanultunk, itt éltünk, innen indultunk… Legyen ez a fa mindannyiunk „vasfája”, az elballagók és az „örökdiákjaink” mementója! Hamarosan, ha elvonulsz mellette, ez is jusson eszedbe! Egyébként a tested éppen annyi vasat tartalmaz, amiből éppen egy szokásos szeget lehetne készíteni. De micsoda vasat! Ettől vörös a véred, húzódnak össze az izmaid, e kevés vas nélkül nem is élhetnénk, és ami még ennél is rosszabb, gondolkodni sem tudnánk… Mert gondolkodni muszáj, még akkor is, ha jön a rozsda és van kopás…

Erőtadóként hadd idézzek most egy szülőtől kapott levélből: „Szeretném megköszönni a bizalmat és a lehetőséget, hogy 4 évvel ezelőtt gyermekem a Batthyány Lajos Gimnáziumban kezdhette meg tanulmányait. Igazán színes és tartalmas diákévek következtek. Köszönöm a kiváló pedagógusokat is, akik tudásuk legjavának átadása mellett gondolkodásra is ösztönöztek. Szigorúan, szeretettel, jót akarva tanítottak. Azt hiszem, szülőként én is ugyanúgy átéltem és élveztem ezeket az éveket, ahogy gyermekem.” – Szükségünk van erre a bizalomra és együttműködésre, mert e nélkül felemelkedés, azaz eredmény sem várható. Köszönjük, ha így gondolják, vagy így gondoljátok Ti is, kedves érettségiző diákjaink, az emlékek egyenlegét. Egyébként bizonyos, hogy az iskolai és a leendő munkahelyi sikerességet legbiztosabban az jelzi előre, ha valaki kitartó, és pontosan végzi el a feladatát. Ez a mi munkánk, és nem is kevés…

Egy régi magyar áldással is köszöntünk most Benneteket:

   

 „Áldott legyen a szív, mely hordozott,

És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,

Legyen áldott eddigi utad,

És áldott legyen az egész életed!

Őrizzen hát ez az áldás

Örömödben, bánatodban,

Őrizze meg tisztaságod,

Őrizze meg kedvességed!

Őrizzen meg Önmagadnak

és a Téged szeretőknek!”

 

Legyen ez a vezérlője ifjúságnak és a családnak, tanítványoknak és mestereknek, ünnepeken és majd az érettségin is…! Ne feledjük, a szavaknak ereje van. Gyakoroljuk a bátorító és elismerő szavak használatát!

Kedves Batthyánysok, jók vagytok és jók lesztek…!

Köszönöm, ha figyelünk egymásra!

 

Balogh László

igazgató – BLG

 

(Elhangzott 2017. május 6-án 10:00 órakor a Batthyány Lajos Gimnázium ballagási ünnepélyén.)

 
<< vissza

1765 - 2012 BLG ©