2017. április
                 
  1 2  
  3 4 5 6 7 8 9  
  10 11 12 13 14 15 16  
  17 18 19 20 21 22 23  
  24 25 26 27 28 29 30  
   

  Bacsi Levente











Balogh László igazgató úr ballagási beszéde
 

Kedves Batthyánysok!

Tisztelt Vendégeink!

 

         Bátorító üzenetet szeretnék mondani. Tudom azt is: „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében…” (2 Korinthus 9:7) Mert nálunk másként múlik az idő – legfontosabb a pillanat… Persze a nagy szavak nem érnek semmit – de József Attiláé a szó: „a szeretet, ha tiszta szívből fakad, elkíséri az embert, amíg él”.

         Készülvén ballagási búcsúbeszédemre megkérdeztem bölcs embereket: mit üzennének Nektek?! Mondták: „Utazz sokat, és térj haza sokat!”, „Tartsd meg Földedet!”, „Törődj másokkal, és tegyél mindent szeretettel!”, „A Haza minden előtt!” De Téged most sokkal jobban érdekel a múlt, mely a jelen minden pillanatában benne él. Ezért együtt élünk a múltunkkal. Úgy általában is, és persze sajátosan is értelmezve - sok-sok felejtésünk ellenére. Most még örökké akarsz élni a jelet hagyás kényszere miatt. S ez az ünneplő, emberhez méltó kényszer legyőzhet, legyőz mindent, mert a Tiéd az ifjúság „kék madara”…

         Babits bölcsességét hívom a múlt és a jövő ilyen általad való összekötéséhez:

„Tudod, hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?

A csillagok örök forgása néked forog

és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog

Ó hidd el nekem, benned a Cél és Nálad a Kulcs.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket,

hogy benned teljesedjenek, - s korok történetét

szerezte mesekönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,

hogy kifesse lelkedet.”

         Ennyi csak hát a titok, kedves fiatal Barátom. Ha ki van festve a lelked, akkor tudod a választ a legelső és a legutolsó kérdésre is. Azaz: miért jöttél a Batthyány Lajos Gimnáziumba, és most miért hagyod el a BLG-t?! Vagy kitágítva Babits Mihállyal a ballagási kérdést…:

„miért a végét nem lelő idő?

…vedd példának a piciny fűszálat:

miért nő a fű, hogyha leszárad?

miért szárad le, hogyha újra nő?”

         Erre a kérdésre osztályonként és diákokként, „gondolkodó nádszálként” más-más választ adhatsz:

-         12.A osztály és osztályfőnöke Herman József, első osztályfőnöke Bagarusné Szabó Katalin: 8-éves mieink vagytok, „bajnokcsapat”, s remélhető, hogy a hullámvasút, ha véget is ér, de egy ballisztikus röppályán akár az égig röpít!

-         12.B-s utolsó matek-töris osztály és osztályfőnöke Dénes Sándorné: a „bizalom” határozta meg a kapcsolatukat, a túlélő túrák, a nehéz tablótok és a karakteres fordított napi műsorotok!

-         13.C-s nyelvi osztály és osztályfőnöke Kornay Andrea, első osztályfőnöke Szili Zsuzsanna: a mi „felnőttjeink”, néha „horrorisztikusak”, de remek közösség is tudtak lenni, ha úgymond nem a tanulásról volt szó…! De szeretjük a meglepetéseket!!

-         12.D-s reál osztály és osztályfőnöke Baloghné Harkány Judit: „felnőtt gyermekek” vagytok a szó igazi, jó értelmében; „elengedett”, szerenádos, ambiciózus, racionális társaság; lehet, hogy nálatok volt a legtöbb „aranymondás”…?!

-         12.E-s humán osztály és osztályfőnöke Kovács András: karakteres, gólyabálos, emocionális osztály; úgy gondolkodnak, hogy: „én a diák szerethető vagyok, de az emberek is szerethetőek”…; elégedett csapat – útjuk talán messzire visz?!

-         12.F-es humán osztály, osztályfőnöke Földi Gábor: véleményük szerint azért szerettek a BLG-be járni, mert volt egy különös hangulata, s mert egy nagycsalád voltunk, mintha mindenkivel 1000 éve ismernénk egymást – mondták: egyszerűen jó volt 12.F-esnek és batthyánysnak lenni!

Szóval a 2016-os évjárat a BLG több évszázados történetében egy kiváló évjárat volt/lesz! Köszönet a Szülőknek, az osztályokban tanító sok-sok Kollégának és Nektek, kedves és kedvetlen Diákjaink! Az együtt eltöltött éveknek biztosan meglesz az eredménye, nem kételkedem benne, kiválóan fogtok érettségizni…!

         Kedves Mieink! Gazdagságot, örömöt, tudást, tehetséget szabad szerezni annak, aki hozzá elég erős. Elbocsátunk Benneteket: felelős vagy magadért és minden osztálytársadért – elszámolhatsz minden örömmel, minden boldog pillanattal, ami ért. Most eredj és élj, mert a Világ a Tiéd…! Hamvas Béla szerint és szerintem is: „A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban.” Az ünnep azonban az áldozat napja is, a közösség kezdete, amikor az emberben felébred a tudat, hogy nem vagyok egyedül: minden batthyánys felelős minden batthyánysért… Nincs más ünnep, csak a közösségé…!

         Ezért kaptál az iskolától ajándékba egy-egy „Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa” feliratú golyóstollat, hogy minél jobban írd meg az érettségit…! S kaptál a tarisznyádba a hagyományos kellékeken kívül az idén először (a Kanizsai Múzeumért Alapítványtól) egy szerencsepatkót, mely a kanizsai fejetlen, fehér mén legendája által a Kanizsára való visszatérés ígéretére emlékeztet.

         Bevallom, pozitív szemléletű tanáremberként és volt diákként, azaz „örökdiákként” JÓ legmeghatározóbb közösségünkhöz tartozni. Meghatározó csoport, közösség lehet: a szülőhely, a lakóhely, a család, a rokonság, a barátok, az osztály, az évfolyam, az iskola, a munkahely, az ország, a nemzet, Európa, a Föld maga, de akár az egész Univerzum… Egy ember minél több közösségi színtérhez tud tartozni, élete annál gazdagabb, színesebb.

         Nem önmagunkért élünk csak, hanem az ősöktől kapott értékvilágba növünk bele, és azt adjuk át. Tehát értékek, ez adja a jó érzést jelentő identitásunk leglényegét. Hozz helyes döntéseket felnőttként: vállalj majd gyermeket, tanítsd a magyar nyelvre és történelemre, adj értékes ajándékokat neki, a pénz nem minden, és mindig gondold meg, amit teszel, az épít vagy rombol… S Te az építők közé tartozzál! Ehhez van segítség, pl. a hungarikumok, zalaikumok, kanizsaikumok, „batthyánykumok”… Ez utóbbihoz talán van „élménytérképed”…?! Hiszem, hogy számunkra, igazi batthyánysok számára a BLG a világ (egyik) közepe - feltéve, ha otthon vagyunk benne, ha érzed az „évgyűrűket”, a „szeretethullámokat”…?!

         Ehhez nem csak IQ-ra, de érzelmi intelligenciára is szükségünk van. Ha szeretnéd a legtöbbet kihozni magadból, az egész életedből, akkor ragadj meg minél több lehetőséget a tanulásra…! Keresd a befogadó és megtartó közösségeket, a biztonságos légkört! Talán mi is tudtunk „nevelőgimnázium” lenni, ahol volt „életérzés” és talán szellem, szellemiség és szellemesség is…?!

         Dosztojevszkijjel mondom: „Keresd az ember igazi arcát, s élj te is úgy, hogy az igazi arcodat lássák!” Azaz keresd a szeretet által kiváltott emlékeket! Ez az igazi gazdagság, amely követni fog, elkísér, erőt és fényt ad. „Ezért bátorítsátok egymást, és építsétek egymást!” (1 Thesszalonika 5:11) Ez megszabadít minden aggodalmaskodástól és kishitűségtől. Egyébként amíg élünk és mozgunk, követni fogjuk ún. „örökdiákjainkat” …

         Így kívánunk Nektek „kifestett” és gazdag lelket – ÉRTED TÖRTÉNNEK MINDENEK, NE BÚSULJ, BENNED A CÉL ÉS A KULCS…!

 

                                                                  Balogh László

                                                                  igazgató – BLG

 

(Elhangzott 2016. április 30-án a Batthyány Lajos Gimnázium ballagásán búcsúbeszédként.)

 

<< vissza

1765 - 2012 BLG ©