2017. június
                 
  1 2 3 4  
  5 6 7 8 9 10 11  
  12 13 14 15 16 17 18  
  19 20 21 22 23 24 25  
  26 27 28 29 30  
   

  Kiss Nóra











Az összetartozás jegyében

Az utazás mindig nagy élményt jelent, új helyeket, kultúrákat ismerhetünk meg. Még nagyobb örömet okozhat azonban, ha ajándékba kapunk egy ekkora kalandot. A Rákóczi Szövetség által kiírt pályázat megnyerésével a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium diákjainak sikerült bejárniuk a Délvidék történelmi helyszíneit. Osztályom számára nem ez volt az első alkalom, hogy történelemtanárunkkal, Andl Melinda tanárnővel utaztunk, és azt hiszem, osztályom nevében mondhatom, hogy ez a kirándulás méltó befejezése volt a gimnáziumban töltött nyolc évünknek. A társaság természetesen nem csak a mi osztályunkból állt, 38 diák indult útnak Andl Melinda tanárnő és Simon József tanár úr kíséretével. Csapatunk tagja volt egy zentai lány is, aki Zentára érve találkozott családjával. A hosszú út és a folyamatos „Tanárnő, mikor érünk már oda?” után első állomásunk Szabadka volt, ahol megtekintettük a budapesti építészek tervei alapján, a szecesszió jegyében épült városházát, valamint a Reichl Ferenc által épített Palotát, amely egy igazi mesebeli cifra palota. Palicsban a kultúra mellett már a szórakozásra is jutott idő, hiszen mindannyian egyszerre támadtuk meg a bringóhintó kölcsönzőjét. Az egész partot bejártuk vele, ami gyönyörű látvány volt. A tóparti épületek itt is a szecesszió jegyében épültek, a családi villák nyaraló-stílusban készültek, ilyen például a Lujza-villa. Napunk zárásaként már szállásunk és legfőképp vacsoránk felé tartottunk Magyarkanizsára. Tisza-parti szállásunkon sem unatkoztunk, a laktató csevapcsicsa ill. halászlé után a mólón való énekléssel töltöttük az éjszaka nagy részét, nem mindenki örömére… Másnap reggel, mintha csak odavalósiak lettünk volna, belevetettük magunkat a piac nyüzsgő életébe. A legzamatosabb epertől kezdve a különleges őrlésű paprikáig mindent megtaláltunk az árusoknál. A kedvező árak miatt többen gondolták úgy, hogy visznek az otthoniaknak egy kis epret, amelyről csak később a kellemetlen szag alapján derült ki, hogy nem szereti a meleg buszt. A piac után iskolalátogatásra indultunk a Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpontba, ahol a sok információ mellett még röplabdáztunk is az ottani diákokkal. Mindannyian barátságosan fogadtak minket, és számos dolgot árultak el arról, mit is jelent az, hogy szerbek és magyarok egy iskolába járnak. A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából ünnepi műsorral emlékeztünk meg közös múltunkról. Zentán elérkezett a múzeumlátogatás ideje. A zentai csata emlékét őrző múzeumban makett elevenítette fel a csata fontosabb mozzanait, a 290 lépcsőfokot megmászva pedig ráláttunk az egész városra. Bár a társaságon már látszódtak a fáradtság jelei, az utolsó állomásunkon kapott szabadidőnek mindannyian örültünk. A zombori sétálóutcán pezsgett az élet, egy ünnepség zajlott, melyet táncosok és lufik tettek színesebbé. Számtalan árus és nézelődő népesítette be a teret, ahol megtaláltuk a hely leghíresebb fagyizóját is. Mint minden kirándulásunkról, innen is számos élménnyel tértünk haza, amelyért külön szeretnénk köszönetet mondani a pályázatot kiíró Rákóczi Szövetségnek, illetve kísérőtanárainknak.

<< vissza

1765 - 2012 BLG ©