2017. október
                 
  1  
  2 3 4 5 6 7 8  
  9 10 11 12 13 14 15  
  16 17 18 19 20 21 22  
  23 24 25 26 27 28 29  
  30 31  

  Balassa Ádám
  Kapin Péter
  Maier Noémi
  Parély Petra
  Vidovics Cecília











Az összetartozás jegyében

Az utazás mindig nagy élményt jelent, új helyeket, kultúrákat ismerhetünk meg. Még nagyobb örömet okozhat azonban, ha ajándékba kapunk egy ekkora kalandot. A Rákóczi Szövetség által kiírt pályázat megnyerésével a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium diákjainak sikerült bejárniuk a Délvidék történelmi helyszíneit. Osztályom számára nem ez volt az első alkalom, hogy történelemtanárunkkal, Andl Melinda tanárnővel utaztunk, és azt hiszem, osztályom nevében mondhatom, hogy ez a kirándulás méltó befejezése volt a gimnáziumban töltött nyolc évünknek. A társaság természetesen nem csak a mi osztályunkból állt, 38 diák indult útnak Andl Melinda tanárnő és Simon József tanár úr kíséretével. Csapatunk tagja volt egy zentai lány is, aki Zentára érve találkozott családjával. A hosszú út és a folyamatos „Tanárnő, mikor érünk már oda?” után első állomásunk Szabadka volt, ahol megtekintettük a budapesti építészek tervei alapján, a szecesszió jegyében épült városházát, valamint a Reichl Ferenc által épített Palotát, amely egy igazi mesebeli cifra palota. Palicsban a kultúra mellett már a szórakozásra is jutott idő, hiszen mindannyian egyszerre támadtuk meg a bringóhintó kölcsönzőjét. Az egész partot bejártuk vele, ami gyönyörű látvány volt. A tóparti épületek itt is a szecesszió jegyében épültek, a családi villák nyaraló-stílusban készültek, ilyen például a Lujza-villa. Napunk zárásaként már szállásunk és legfőképp vacsoránk felé tartottunk Magyarkanizsára. Tisza-parti szállásunkon sem unatkoztunk, a laktató csevapcsicsa ill. halászlé után a mólón való énekléssel töltöttük az éjszaka nagy részét, nem mindenki örömére… Másnap reggel, mintha csak odavalósiak lettünk volna, belevetettük magunkat a piac nyüzsgő életébe. A legzamatosabb epertől kezdve a különleges őrlésű paprikáig mindent megtaláltunk az árusoknál. A kedvező árak miatt többen gondolták úgy, hogy visznek az otthoniaknak egy kis epret, amelyről csak később a kellemetlen szag alapján derült ki, hogy nem szereti a meleg buszt. A piac után iskolalátogatásra indultunk a Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpontba, ahol a sok információ mellett még röplabdáztunk is az ottani diákokkal. Mindannyian barátságosan fogadtak minket, és számos dolgot árultak el arról, mit is jelent az, hogy szerbek és magyarok egy iskolába járnak. A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából ünnepi műsorral emlékeztünk meg közös múltunkról. Zentán elérkezett a múzeumlátogatás ideje. A zentai csata emlékét őrző múzeumban makett elevenítette fel a csata fontosabb mozzanait, a 290 lépcsőfokot megmászva pedig ráláttunk az egész városra. Bár a társaságon már látszódtak a fáradtság jelei, az utolsó állomásunkon kapott szabadidőnek mindannyian örültünk. A zombori sétálóutcán pezsgett az élet, egy ünnepség zajlott, melyet táncosok és lufik tettek színesebbé. Számtalan árus és nézelődő népesítette be a teret, ahol megtaláltuk a hely leghíresebb fagyizóját is. Mint minden kirándulásunkról, innen is számos élménnyel tértünk haza, amelyért külön szeretnénk köszönetet mondani a pályázatot kiíró Rákóczi Szövetségnek, illetve kísérőtanárainknak.

<< vissza

1765 - 2012 BLG ©