2017. december
                 
  1 2 3  
  4 5 6 7 8 9 10  
  11 12 13 14 15 16 17  
  18 19 20 21 22 23 24  
  25 26 27 28 29 30 31  
   











Balogh László igazgató ballagási beszéde

Kedves Batthyánysok!

Tisztelt Vendégeink!

Az ünnep a világ és életünk középpontja felé mutat. Az ünnep jól jellemzi egy iskola arculatát. Így ez a ballagás is hat a diákságunk lelkületére, és egyúttal az iskolánk is bemutatkozik a külvilágnak. Mindig nagyon fáj, amikor végzőseink elmennek, s mindig az aktuális a legfájóbb… De szeretnénk oldani is a búcsúzás fájdalmán. Ezért keressük különös gonddal a búcsúszavakat. Engedjétek hozzánk jönni a szavakat…!

Egyébként az első ballagást az 1870-es években Selmecbányán tartották. Az akkori diákok a „Ballag már a vén diák…” című dallal búcsúztak az iskolájuktól. Ez a XIX. századi „flashmob” annyira jól sikerült, hogy azóta más iskolák is átvették ezt a szép diákszokást, diákhagyományt. Tehát a ballagás és az érettségizők tablóképe is valójában hungarikum. A Batthyány Lajos Gimnázium büszke lehet arra, hogy érettségizett osztályaink tablóképét 1948-tól egy ún. „Tablók Könyvében” Magyarországon elsőként már megjelentettük. Természetesen azt szeretnénk, hogy a hungarikumban nyilvánuljon a „batthyányIQm” is…! Ezért fontos a búcsúzó diákjaink őszinte, szívből jövő szövege, s lesz fontos hamarosan majd az a dal és kéz, kézfogás és simogatás, amely elhangzik még…

Mindnyájunkkal azonosulok, amikor tiszta, jó szívvel köszöntöm mind a 6 végzős osztályunkat:

  • a nyolcosztályos gimnazista színes 12.A-t, a 24 órás fociban (és összetettben…) bajnokcsapatot és erőskezű-érzőszívű osztályfőnökét, Tislérné Tóth Zsuzsanna tanárnőt!
  • a lovasszerenádos, harmóniás 12.B osztályt és főnökét, Horváth Gábor tanár urat (tudom, náluk és Newton III. törvénye alapján is, a szeretet: akció-reakció dolga)!
  • a jól továbbtanuló, 4000 fényképes 12.D közösségét, kik „IQ”-bajnokok is voltak, mert bennük volt a „batthyányIQm” az osztályfőnöküknek, Erdősné Németh Ágnes tanárnőnek is köszönhetően!
  • a 12.E: Pécsi bácsi (alias Pécsi László osztályfőnök tanár úr) és hegyiszerenádozós humán csapata, nagyon sok szép arcú, nyílt tekintetű diákkal, akik nem unatkozósak, jó kirándulósak voltak; sőt még az oroszlánt is meg tudták szelidíteni…!
  • a sokkirándulós 12.F osztály, idézem magamat: mivel a végjáték az erőssége, valóban megemberesedett a végére, s talán Tulok József osztályfőnök tanár úrnak sem kell befestenie újabb ősz hajszálait!
  • az ötévfolyamos 13.C-t és jó konfliktuskezelő osztályfőnökét, Zieger Krisztina tanárnőt, akik az 5 év sok történése után mára valóban és igazán felnőtté váltak!

Kedves Végzős Batthyánysok! A ballagási tarisznyátokban sok fontos szimbólum van a mindennapi betevőtől kezdve (pogácsa) a szűkölködés elkerüléséig (pénzérme), a múlt (fénykép) és a jövő (bot) jelképéig… De először van benne egy igazi „batthyánykum”: egy királykék, azaz batthyánykék karkötő, amelyet azért is kaptok, hogy a jövendőben ne csak tekintetről ismerjük meg egymást, hanem életreszóló karkötőt, kötést, kötődést is kapjatok! (Ezt azért is kapjátok, hogy ne csak a „batthyányIQm” legyen bennetek, de az EQ-ban, az érzelmi intelligenciában is jók legyetek…)

            Szeretnénk szárnyakat adni Nektek, hogy repülhessetek, de azért gyökeret is, hogy visszajöjjetek…! A mi szemünkben a fiatalság mindig szép, azért jó megmaradni egy kicsit gimnazistának, nekünk különösen batthyánys gimnazistának…! Arra szeretnénk nevelni Benneteket elsősorban, hogy boldogok legyetek: hogy a dolgok értékét becsüljétek s ne az árát…! Ezért hangsúlyozzuk a szeretetet, amelyből soha nem lehet „túl sokat” adni. Egyébként az ölelésnek mindig dupla akkorának kell lenni, mint az élet gondjainak. Utatokon ne csak az úti cél számítson, ne felejtsétek észrevenni az utazást magamagát, s különösen azon emberek jóságát, akikkel utatokon találkoztok. Ezért fontosak a jó diáktársak, a jó pedagógusok, a jó szülők - számunkra a jó iskola. Köszönet jár nekik…! A bölcsek és mesterek szerint, amikor elértük célunkat, nem az a jutalom, amit kaptunk, hanem az, amivé közben váltunk…! Ezért ragadjátok meg mindig a pillanatot, a pillanatokat, amíg tart a történet…

            Talán ezt a mában élést, ezt szeretnénk itt és most legjobban üzenni. Azt, hogy nem szabad engedni az életnek, hogy helyettünk éljen. Különben 40 évesen azt fogad érezni, hogy nem éltél még igazán. Kívánom Nektek, hogy ha 50 évesen visszanéztek negyvenes, harmincas, húszas éveitekre, ne kelljen megbánni azokat! A tizeseket talán nem kellett…! Tanultam Erasmustól: „Élj mindennap úgy, mintha az utolsó napod volna, de tanulj úgy, mintha örökké élnél!” Shakespeare szerint pedig: „Éveket felejteni egy pillanat, de vannak pillanatok, melyeket évek hosszú során sem lehet elfelejteni.” Kívánjuk, hogy ballagásod percei ilyen pillanatok legyenek!

            Az évek megragadása a hajó – hegy – csillagok szimbólumhármasában (egy diákunktól tanulva) nagyon szépen szól Juhász Gyulától:

„Állok a vízparton, bolyongó lelkemmel
Csillagokba szállok, messze föld felett,
Repülök a lélek szárnyain lebegve,
S letekintve látom a tűnt éveket…”

Ilyenkor jó behúnyni a szemünk, s belülre figyelni – Babits-csal:

„Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szívünk”
Van reménységünk: a zsoltárok könyvéből a Grádicsok éneke:

„Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem… Nem engedi, hogy lábad inogjon… Nappal a nap nem szúr téged, sem éjjel a hold.” 

            Végül így bocsájtunk el Titeket: ne feledjétek!: Kanizsa és a BLG vár vissza… S a császárfa most és örökre csak Nektek integet!

<< vissza

1765 - 2012 BLG ©