2017. június
                 
  1 2 3 4  
  5 6 7 8 9 10 11  
  12 13 14 15 16 17 18  
  19 20 21 22 23 24 25  
  26 27 28 29 30  
   

  Benczik Boglárka
  Szüreti Márk











Lengyelország – néhány napban

Van egy csapat. Egy csapat, amelyet 14-18 éves diákok alkotnak. Diákok, akik értik, ha azt mondom: 4:30; három a magyar igazság vagy poretár (nem, nem, ez nem elírás), és akiket már nem csak az köt össze, hogy egy iskolába járnak.

Igen, ismét egy batthyánys csapat, akik úgy döntöttek, világot látnak: irány Lengyelország! Az éjszakai utazást túlélve kalandunk nem egy szívderítő helyen kezdődött, de annál több ismerettel szolgált. Auschwitz mindenki számára ismert fogalom, de az iskolapadban ülve vagy később felnőttként talán nem is tudjuk elképzelni, milyen borzalmakat is jelentett ez a hely milliók számára. A kapun olvashattunk az „Arbeit macht frei” feliratot, megnézhettük, milyen körülmények között éltek az emberek, akikről még képeket is bemutattak. Látni a szenvedő gyerekeket a videókon, egy 23 kg-os hölgyet fényképen - igen megrázó volt. A birkenaui megsemmisítő tábor vasúti sínpárja és a barakkok látványa tovább fokozta a kellemetlen élményt, amelyről ennek ellenére azt gondoljuk: jó, hogy láttuk. A mai világban talán elképzelni sem tudjuk azokat a kínokat, amiket egykor átéltek ott emberek.

A szinte egész napos program és a szállás elfoglalása után már csak egy küldetésünk volt: Krakkó felfedezése. A hatalmas főtérre kiérve mindenki megtalálta a magának való elfoglaltságot. Kávézók tömkelege, utcai árusok, butikok, pubok és lovas kocsik - természetesen mindent megnéztünk és kipróbáltunk.

Másnap egy kiadós reggeli után utunk Wieliczkába vezetett, ahol a legtöbb lány rátalált álmai esküvőjének helyszínére. A sóbányát két óra alatt jártuk körbe, de még ez is kevés volt belőle. Minden egyes teremben gyönyörű látvány tárult elénk, és mint később utána néztünk: igen, lehet itt esküvőt tartani. Hajrá, lányok, már csak egy lengyel agglegény szükséges!

Folytatva történelmi túránkat, a krakkói várba látogattunk el, ahol speciális technikával készült díszítő elemeket és szebbnél szebben kialakított termeket láthattunk. Az este még egy meglepetéssel szolgált: vacsorára egy lengyel levesspecialitást ehettünk, ami nem kis mértékben eltért a magyar ízektől.

Utolsó napunk a Schindler-gyár megtekintése után egy újabb helyszínt tartogatott, Zakopanét. Mindenki kedvére bejárhatta az üdülőparadicsomot, amivel alig győztünk betelni. Rengeteg árus, a hegyek, a kilátás - és még sajtkülönlegességeket is kóstolhattunk.

Felejthetetlen pár napban volt részünk, amiről még sokáig beszélni fogunk. Szeretnénk ezért köszönetet mondani kedvenc történelem tanárnőnknek, Andl Melindának és kísérőinknek, Lábodi Gyöngyi, Tislérné Tóth Zsuzsanna és Tüske Judit tanárnőknek. Hálánk jeléül a csapat kívülről fújja:

„Polak, Vengri, dwa bratanki, i do szabli, i do szlanki.”

Kovács Adél
BLG - 12.A

<< vissza

1765 - 2012 BLG ©