2017. június
                 
  1 2 3 4  
  5 6 7 8 9 10 11  
  12 13 14 15 16 17 18  
  19 20 21 22 23 24 25  
  26 27 28 29 30  
   

  Kiss Nóra











Balogh László igazgató ballagási ünnepi beszéde 2013-ban

Kedves Batthyánysok!

Tisztelt Vendégeink!

Ballag a BLG. Bár harsogott a nagyaula a minapi „Kék szalag”- bál legvégén: „Maradjunk itt, maradjunk itt!...”, de természetes rá az egyszerű válasz: „Kedves Végzőseink, nem mentek el, hiszen itt mindig is otthon vagytok, lesztek, maradtok.” S születhet bármely elbocsátó szép üzenet, integethet távozólag a császárfa: valami, valami emlék, valami megfoghatatlan szívbemarkoló itt marad belőletek örökre. Így vagy, lehetsz „örökdiák”, ki oly fontos nekünk, közös iskolánknak, a Batthyány Lajos Gimnáziumnak.

     Mondják: „arra menjél, ahol neked zenél a szél”, de ebben a májusi bágyadt búcsúzó orgonaillatban oly sok út áll előtted. „Mennyivel könnyebb volna, ha több életed volna” – de Te itt és most szabadon dönthetsz akár az örökifjúság mellett, ha ebből a 18 éves létalapból minél többet megőrzöl. Erre buzdítunk Benneteket (s ezért irigylünk is Benneteket…)

     Az egyik búcsúzó osztályunk szerenádján hallottam, tanultam: „vannak olyan pillanatok, amik szebbek, mint a csillagok”, amikor erősebben dobban a szív, mely új életre hív. Ezeket a megragadható pillanatokat kívánjuk Nektek ide minél tartósabban a „blgénes” hagyományszerintiségünkben. Emlékszel, a szalagavatókor már tudtuk, hogy „hajózni pedig szükséges”. Már akkor valahol a kikötőben búcsúzkodtunk. A kikötőben tartózkodni pedig elragadó időtöltés. Egy bölcs „tengerésztől”, Baudelaire-től hallottam: „Az égbolt nagy íve, a felhők mozgó architektúrája, a tenger változó színei, a világítótornyok fel-fellobbanó fénye olyan prizma, amely csodálatosan szórakoztatja a szemet, anélkül, hogy bármikor lankasztaná. A hajók lendületes formái, szövevényes kötélzete és vitorlázata, melyre harmonikusan átrezeg a tengerár, szüntelenül ébren tartja a lélekben az érzéket az ütem és a szépség iránt.”

     Bizony ezért jó indító és hazahívó kikötőben élni. Remélem, sok batthyánys számára megadatik ez az élmény. Egy másik „hajós”, Rónay György azt mondja a kikötőről: „Ez az a föld, ahová mégis, mindenhonnan visszatérünk… S egy titkos vitorlám minden hajótörésben a Ház felé röpített.” Kívánom Nektek, kedves végzős Batthyánysok, hogy iskolánkból vigyetek magatokkal egy pár olyan „emlék-kavicsot”, mely mindörökre a Tiétek és soha senki másé nem is lehet. Ez az elveszíthetetlen a kikötőben, ez az örök emlék. S egyben ezen ballagási léthelyzet megismételhetetlensége keserédes szomorúságot is kölcsönöz neki. Ez a szomorúság persze oldódhat, ha a felnőttkorra tudunk úgy tekinteni, mint „nem kényszermunkára”…

     Az ünnepei jól jellemzik egy iskola arculatát. Mi, azt hiszem, büszkék lehetünk végzőseink utolsó iskolai napjaira is. Jó volt Veletek együtt búcsúzni és ünnepelni egy véget és egy kezdetet. A ballagás kialakult szokásrendje sűríti az időt. Benne van: az emlékezés és a búcsú, az útra hívás és az új iránti kíváncsiság; magában a ballagó vonulásban a véges végtelenség, az elindulás és a majdani megérkezés, a vízrebocsátás és a majdani kikötés, azaz a hajózás. A 18 év, az érettségi vizsga metszéspont. Hogy ki milyen úton indul el, az a gimnáziumban és a családi házban dől el, de hogy hova jut, az a felsőoktatás éveiben. Az érettségi vizsgálat során a „vének” bizonyságot szereznek arról, hogy az „ifjak” készen állnak átvenni tőlük az élet stafétabotját, vagyis érettek, és képesek a felnőtt feladatok elvégzésére. Ebben a rítusban összekapcsolódik a család és az iskola. Kedves Érettségizők, ugye tudjátok, hogy mindkettőnek nagy-nagy köszönet jár… Persze tudom, ha az iskolának nincs erkölcsi mondanivalója azon fiatalok számára, akiket összegyűjtött, jobb esetben körülölelt, akkor képtelen jó iskola lenni. Nem lehet egyedüli cél a tanulás, ha a megismerés mögött nincs erkölcsi tartalék. Az iskolában kell, hogy alakuljon valamilyen iskolai közösség, amely erkölcsi tartalmat is ad. Nálunk van. (Remélem.)

      S most mondok néhány mondatot, hogy legyetek büszkék arra, hogy batthyánysok vagytok. Elég, ha a tükörbe néztek…?! Igen, és ennél tovább kell lépni, magatokba mélyülve döntsétek el, van-e közösségi emléketek erről az iskoláról?! Remélem, van, s ez nem csak a „blgénes”, szeretetpedagógiás” és „batthyánysnak lenni…” típusú tételmondatainkban köszön vissza, hanem: a „batthyánysság” számotokra életetek szerves része, elemi léthelyzet, amelyből táplálkozni tudtok, sőt jó útra indít, és majd visszatértek hozzá a jövő években az élet egyetemeiről, érettségi találkozókon, örökdiákként és az ún. „örökdiák-találkozókon”,… Bár mutatók sokaságát tudnám sorolni, de nem teszem, inkább jóértelmű dicsekvés helyett röviden hadd legyek továbbra is büszke: jó beiskolázásunkra, jó tanulmányi, kulturális és sport eredményeinkre, nevelőtestületi felkészültségünkre és az iskolai légkörünkre! Gimnáziumunk az ország egyik legjobb ilyen típusú iskolája, mondják a kívülállók is mert eredményeinket tekintve az élvonalhoz tartozunk. De a legfontosabb az, hogy iskolánknak lelke van, amely összetartó erőként funkcionál…

     Ezért a lélekért kell mondani a szeretteinknek gyakran, hogy szeretjük őket…, mert egymás kedvéért születtünk. Marcus Aureliustól, a gladiátor Maximus mesterétől tanultam: „A boldogságot meg nem leleheted a gazdaságban, a hírnévben, az élvezetben, de a képmutató szeretetben sem. Hol lakik hát? Az emberi természet megkívánta tevékenységben, a rossz dolgok megváltoztatásában, a szív megelégedettségében, az értelmes és érzelmes kapcsolatokban…” Egyébként az érettség a lélek mélyén található, de még inkább az erkölcsökben. Ne félj attól, hogy megmutasd az embereknek a szívedet! Az emberek először az álmodóra lesznek vevők, csak azután az álomra. Weöres Sándortól tudom „a teljesség felé” törekedvén a „szembe-fordított tükrökből”: Az igazság nem a mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.” Ezért inkább további hosszabb köszöntő helyett egymás szemébe nézve az örökkék égre utalok a felhők felett…

     Pál apostolra utalva: „Szóljatok bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.” A szeretetről beszélni egyedül nem lehet, csak együtt. A szeretet a legnagyobb szavunk. Ezért is beszélek róla néha túlzásosan a BLG ünnepein. Ez a bölcsesség mostanában, amelyet szívünkben és lelkünkben hordozunk, ez metafizika, amelyen a világ és az emberi lét nyugszik. Ezt harangozza a BLG-Emlékfal, amelyet talán megpörgettél, amikor indult a ballagás, az 1. olyan ballagás, amikor ez az időkapszula, imamalom és emlékező-előremutató monumentum igazából működött, s amely megerősíthet bennünket az iskolához való kötődésünkben. Ez a tisztelgő mozdulat egy sokrétű szimbólum részesévé tehet, amit még ezután is megtehetsz…

 

     Minden június 1. szombatján hívunk eztán „örökdiákként” a „Batthyánys, Landleros, Irányis Öregdiákok Találkozójára”. Az idén június 1-jén itt adjuk át többek között azt az ún. „Szívfalat”, amelyet Ti, most végzős diákjaink kezdtetek el, s amely évek múltán még inkább hirdeti a BLG-hez való kötődést újabb és újabb szív-monumentumaival. Kérem, hagyjatok nyomot így is! Mi hiszünk a mai fiatalokban, abban, hogy az új generáció képes lesz humánus, erkölcsi értékeket is érvényesíteni. Tudjuk azt is, hogy az óvóhelyünk felderítésével még tartozunk…

     Így vagytok nekünk Mindnyájan a ballagók szépei és okosai, bátrai és értelmesei. Így fussátok tovább az előttetek lévő pályát! Az előtted lévő örömre tekintve tűrd tovább az újabb megpróbáltatásokat, nevezzék akár azt érettséginek! Ez az erő legyen Veled! Így légy fiatalemberből emberré! S legyél benne aktuális évkönyvünkben mint évgyűrűben! Tablóitok immár évszázadokra visszaköszönnek. Az országban egyébként először mi adtuk ki Tablóink Könyvét, amelyet nemsokára éppen veletek és általatok megújítunk.

     Az együtt eltöltött idők emlékére köszöntünk most Benneteket: nekünk nagyon kedves 12.A, 12.B, 13.C, 12.D, 12.E és 12.F osztályunk! A velünk élő történelmünkbe most bevonultok. „Gaudeamus igitur!”- azaz „legyünk vidámak!” Még ha szomorúsággal is bocsátunk most el Titeket.

 

      Isten áldjon BLG!

                                                    Balogh László

                                                         igazgató

 

(Elhangzott 2013. május 4-én, szombaton 10 órakor a Batthyány Lajos Gimnázium ballagási ünnepélyén.)

<< vissza

1765 - 2012 BLG ©