2017. április
                 
  1 2  
  3 4 5 6 7 8 9  
  10 11 12 13 14 15 16  
  17 18 19 20 21 22 23  
  24 25 26 27 28 29 30  
   

  Fata Flóra
  Tolnai Petra











Balogh László igazgató szalagavatói ünnepi beszéde 2013. február 1-jén

 

Kedves Végzős Batthyánysok!

Tisztelt Vendégeink!

         Szeretnénk emlékezetessé tenni szalagavató ünnepélyünket. Itt vagyunk, s ha van „batthyánys életérzés”, ez az otthonunk is. Benne még közösségben is lehetsz „magányos csónak”, de „a csoda benned” van! Talán ettől is lehet ünnep ez a szalagavató minden érettségiző diákunk számára: akár 12. A-s, B-s, D-s, E-s, F-es vagy 13. C-s!

         Iskolavezetői adminisztráció helyett most sokkal fontosabbnak érzem annak felemlegetését, hogy: „aki egyszer batthyánys lett, az is marad…” Hiába repül ki. Ha fel is nőttök, akkor is batthyánys „örökdiákok” maradtok, maradhattok. Egy nagycsaládba csak beleszületni lehet. Ezért is meg kell tanulni együtt élni azokkal, akiket szeretünk. Így vagytok benne frissen az iskolai Emlékfalban. Titeket köszöntelek először ünnepeltként a tavalyi öregdiák találkozó után, hogy ténylegesen, valósan és igazából benne vagytok név szerint és megszólítottan az Emlékművünkben, mégpedig végzősen annak 5. hengerében, időkapszulájában, mely a Batthyány Lajos Gimnáziumot jelképezi.

         Az a tudat, hogy ott van benne mindannyiótok neve, aki az iskola közösségének része volt és még van … : ez erősíti a folytonosság tudatát is. S az állandó, örök körforgás felismerése biztonságérzetet is kelt. A forgással közvetlen fizikai kapcsolat is létre jöhet  a múlt emlékeivel. Ez abban az esetben is jelentős lehet, ha csak magában a gesztusban nyilvánul meg. S a ballagásig ez még sokszor ismételhető … ! Ettől élhet tovább az iskola, ha ifjú szívekben él …

         Hiszünk benne, hogy nálunk lehet helyes önérzetetek és önértékelésetek, s távlatokat is tudunk adni. Persze sorolhatnám a kiváló mutatók sokaságát: TOP 100-asok vagyunk, majdnem Prima-díjasok, jó OKTV-sek, jó felvételi mutatósok, … De mindegyik eredményünkben van tanulság is! Nem elég jóra vágyni, jónak lenni, … : a jót még jobban akarni is kell! Persze vannak árnyoldalak is: így voltunk együtt „csókos iskola”, „egészségügyi adatlapos”, „csőtöréses” és „zsarnok igazgatós”. Diáktársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy a víg diákélet véget ér egy napon. Ezért kellene megmondanunk azoknak a diáktársaknak, iskolatársaknak (legyen az diák vagy felnőtt), tehát akiket szeretünk és akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő. Nálam ez a BLG-s lelkület és a szeretetpedagógia lényege.

         Nekem az is kedves az évfolyamotokban, hogy Veletek együtt lettem 4 évvel ezelőtt igazgató (persze a 8- és 5-évfolyamos gimnazistákkal is tudok azonosulni…)! S megismerve Benneteket, lehetnek bármily nehezek a külső körülmények, benső tartásunkból kiindulva bátran mondhatom:

Ne féljetek! Batthyánysként – azaz jó gimnázium jó tanulójaként jöhet bármely kihívás, fel vagytok vértezve munícióval, tálentummal! S aki úgy érzi, mégsem: az a hátralévő 3 hónapban még mindig tehet a jóügy érdekében! Ne adjátok fel a gyermekkori álmokat, csak a realitás talajáról induljatok ki! Tudom, jelenleg a következő szakmák iránt érdeklődtök a legjobban: orvos, pedagógus, mérnök, közgazdász, rendőr, vendéglátás-turizmus szakember, jogász, diplomata, pszichológus, … Én bármelyiket belétek látom!

         Persze minden diák „fenség, észak-fok, titok, idegenség”. Mindannyian egyszeriek és utánozhatatlanok vagytok. Az ünneplőknek joguk van így elmerengeni és elábrándozni. Minden ünneplés ábrándozás is – csak nem szabad „kancsalul, festett egekbe nézni”. Ha egyenes, nyílt, őszinte a tekintet ─ mint itt, most… ─, áldás válik belőle. S erről szólhat, a Zsoltárok könyve (88. rész, 16. vers): „jó a népnek, amely tud ünnepelni”! Így lehet és kell közösséget, pl. batthyánys közösséget építeni … !

         Kedves Végzőseink! Ajánlom figyelmedbe: Nem szabad engedned az életnek, hogy helyetted éljen. Különben 50 évesen azt fogod majd érezni, hogy nem éltél még igazán. Tehát a mostban élj, s ha 50 évesen majd visszanézel, ne kelljen majd megbánnod a gimnazista éveidet! „Minél dúsabb egy termőföld, annál megbocsáthatatlanabb, ha nem művelik.” Lehet, hogy ez a boldogság titka ?! – de legalábbis a keresése … Ez lélektől lélekig szóló üzenetünk: a kiegyensúlyozott életben szükséges a kötődés a közösségekhez, a családhoz és a barátokhoz, kell a diáklét, szükséges az egészség, figyelni kell a személyes fejlődésre és a tanulásra, s oly munkát kell célozni, amely akár hivatás lehet … Így lesz „a mag álma virág”.

         „Amilyen mélyről szólok, olyan mélyen szólítom meg a másikat.” A szalagavatótól a ballagásig, majd az érettségiig és a továbbtanulásig való aktív menet a diáklétezés sajátja lehet. Ebben a családnak inkább a várakozás szerepe lehet. De az iskolát és a családot együttműködésre utalja minden, s a szülő még inkább a nevelés első számú felelőse. Azonban iskolánk, a BLG szeretne ebben a folyamatban társszerző lenni. A társszerzőknek pedig harmonikusan együtt kell működniük – akár úgy, mint ebben a mai szép ünnepünkben! Teleki Pált idézve erősítőként: „Mindig azt tapasztaltam, ahol az emberek között szeretet van, ahol az emberek szeretettel kapcsolódnak egymáshoz, onnan alkotó lendület, vállalkozó szellem indul ki.”

         Így bizonyítson: a 12.A, aki tud hóembert építeni és focizni; a 12.B, akik tudnak szalagavatói köszöntőt mondani; a 12.D, akik már „látják a fától az erdőt”…; a 12.E, akik nem csak gólyabált tudnak nyerni; a 12.F, akik – bár én is tanítottam őket fél évig – szeretik a fizikát és a metafizikát (és „Csúszkalandra fel!” és lesz „óvóhelyünk”); s a 13.C, akik olyan jó, hogy felnőttként is tudnak még batthyánysok lenni … !

         Ha most lennék fiatal, jókedvű lennék, még ha búcsúznék is… ”Most vigadjunk, míg lehet, s boldog ifjak vagyunk…” Ez a „Gaudeamus” örök üzenete, s Kosztolányié: „legyetek vígak és bársonyban járók”! Ily ünneplő lélekkel indulva a kemény munka is úgy fog esni, hogy az egyetem feladatát is bírjátok majd! A gimnazista tehetsége nem csak lehetőség, felelősség is. Az ember maga dönti el, kidobja-e az ablakon, vagy jó adag alázatot és munkát társítva mellé él-e vele?! Erre is figyeljetek, kedves szalagos gimnazistáink! A Batthyány-gimnázium így vállal Benneteket – mind a 179-eteket. A szalag nem elválaszt, hanem összeköt.

         „Navigare necesse est!” – Hajózni pedig szükséges! Ébredj fel, vess le minden pózt, és nevezd meg a vágyakozásod! Látod a tükrös hajnali fényben, hogy a hajód még az otthoni kikötőben ring békésen. Fölugrasz, dobog a palló, szaladsz a hajóra fel. Minden vizek és partok Ura vár! Tenyeredbe vizet veszel, megmosod arcodat. Esélyed van. Fohászkodsz, hogy el ne játsszad. Ez az éberség kell, hogy az álmaidat megvalósítsd! Kegyelem van a szépen göngyölődő álmokhoz a tátongó mélység helyett, felett.

 Kedves Batthyánysok! Az út előttetek és bennetek van!

 

 

 

 

 

<< vissza

1765 - 2012 BLG ©