2017. október
                 
  1  
  2 3 4 5 6 7 8  
  9 10 11 12 13 14 15  
  16 17 18 19 20 21 22  
  23 24 25 26 27 28 29  
  30 31  

  Balassa Ádám
  Kapin Péter
  Maier Noémi
  Parély Petra
  Vidovics Cecília











…hogy tényleg Európa része lehessünk

„Az idegen nyelv, az idegen nyelv és az idegen nyelv. Manapság gyermekem nélküle már semmit sem tudsz kezdeni.” Melyik korombelinek ne lennének ismerősek ezek a szavak? Talán a legtöbbjük ennek ellenére sem veszi túl komolyan ezt a kérdést. Habár én nem ehhez a körhöz tartozom, mégis a Németországban eltöltött egy hét alatt jöttem rá igazán, hogy ez tényleg mennyire jelentős.

Ugorjuk át a szokásos – „vasárnap este 6-kor 21 izgatott diák várta a busz érkezését az iskola előtt”- kezdést, és térjünk a lényegre! Megérkezésünkkor Bad Marienbergbe a vendéglátók már kíváncsian vártak minket. Természetesen mi azonnal kiszúrtuk magunknak a leghelyesebb fiúkat. A hosszú út után csak lepakolni volt időnk, és már bele is dobtak minket a mély vízbe. Az ismerkedés során, habár játékokkal történt, hegyeznünk kellett a fülünket, hogy mindent megértsünk. Az esti bemutatkozó műsorunkban – erősítve a sztereotípiákat - , néptáncot mutattunk be, de hogy feldobjuk a hangulatot, egy kis Gangnam Style is elő került. Az este talán legizgalmasabb része volt, amikor a „Megy a gőzös...” című dalt tanítottunk a helyieknek. A németek pedig izgalmas prezentációkkal készültek nekünk, Magyarország érdekességeiről. Meglepő módon hallottunk új, számunkra addig ismeretlen információkat országunkról. A hét többi napja is mozgalmas volt, a szoros napirendbe csak néha-néha fért bele egy-egy fél órás szünet. A délelőttöket közösen töltöttük el, ilyenkor játékosan próbáltunk egyre több új ismeretet szerezni az Európai Unióról. Ekkor derült ki számomra, hogy ők mennyivel több ismerettel rendelkeznek ebben a témában. Ebéd előtt történt meg a csapatok összesorsolása –magyarok és németek vegyesen, általában 5-6 fő -, akik együtt dolgoztak délután egy prezentáción, amely este bemutatásra került. Ezek elkészítéséhez rengeteg internetes oldalt és prezentációs programot mutattak be nekünk, így lettek a munkák a lehető legkreatívabbak és leglátványosabbak. Sokak számára ez az elfoglaltság volt a legkedvesebb, hiszen ekkor tudtuk igazán elengedni magunkat és beszélgetni a németekkel. Ők nagyon segítőkészek voltak, így egyáltalán nem volt probléma, hogy valamiben segítséget kérjünk. Nyitottak voltak a magyar szavak megtanulására is, ami kitűnően ment nekik.

Nem tudom, a többiek hogy vannak vele, de a hét csúcspontja nekem a bowlingozás volt. Alig 5 percnyi sétára volt a szállásunktól a bowling terem, ahol 1 óra hosszat mindenki gurította a golyókat. Hogy egy kicsit fellélegezhessünk, utolsó előtti napunkon Bonnba utaztunk. Délelőtt egy múzeumot látogattunk meg, ahol nem kis feladatot jelentett németül végighallgatni a vezetést, de megbirkóztunk vele. A délutáni szabadprogram után -  nem is értem, miért -  a lányok jelentős része hatalmas, ruhákkal teli zacskókkal szállt fel a buszra. Sajnos elérkezett a hazaindulás napja is. Délelőtt mindenki bemutatta utolsó prezentációját. Délután már nem volt hivatalos program, ám egy spontán közös éneklés során derült ki számunkra, hogy az együtt töltött idő mennyire közel hozott minket egymáshoz. Köszönet érte a kis német zongoraművészünknek, Jaspernek. Ekkor már mindenki érezte: vége van, hazamegyünk. Utolsó fényképek az új barátokkal, egymás kölcsönös lájkolgatása a Facebookon, könnyes búcsú és integetés a buszról.

            Felejthetetlen hét volt ez mindannyiunk számára. Új ismeretek, barátságok és emlékek egész életünkre. Köszönet ezért Kovács Lívia tanárnőnek, aki egész héten segített minket, és persze a német diákoknak, akiknek volt elég türelmük hozzánk és nem kis szeretettel fordultak felénk. Sosem felejtünk el titeket! Danke schön!

Kovács Adél 11.A


 

Bad Marienberg 2012

Az idén a szokásosnál korábban indultunk Bad Marienbergbe, az út hosszú és fáradalmas volt, 16 óra.

Miután megérkeztünk, kisebb bevezető után ismerkedési játékokkal töltöttük az időt, hogy a két csapat összehangolódjon. Majd az este folyamán mindkét nemzet előadta bemutatkozó műsorát. Mi egy ismert magyar dalt, a „Megy a gőzöst” énekeltük, s ebbe bevontuk német társainkat is. Az éneklés után eljártuk csárdásunkat egy kis „Gangnam style”-lal fűszerezve, ami nagy sikert aratott. Műsorunkat pedig egy kvízzel zártuk Magyarországról, így összességében sikeres estét tudhattunk magunk mögött. Német társaink prezentációkat adtak elő Magyarországról és saját hazájukról.

A második napon elkezdtük a prezentációk készítését kisebb csapatokban, közös téma az Európai Unió volt. Az este hangulatát a karaoke tetőzte be, ahol mindenki kedvére énekelhette a választott dalt, kisebb-nagyobb sikerrel.

Következő nap ismét előadásokat készítettünk mindennapi témákról, például a szegénységről és a  környezetvédelemről. Az estét a lengyel csapattal bowlingozással töltöttük, ahol csapatunk szó szerint tarolt.

A negyedik napot vetélkedővel indítottuk, ahol az idáig szerzett tudásunkat mérhettük fel, majd ezt követően egy fél napot Bonnban töltöttünk. Miután megismerkedtünk a német történelem egy részével, két órás szabadidőt kaptunk, ahol mindenkinek az útja a legközelebbi McDonaldsba vezetett.

Az éjszakák során sokat beszélgettünk, s német barátainknak magyar szavakat tanítottunk, például krumpli, paradicsom, „jó étvágyat” „szia, hogy vagy?”. Utolsó napunk Bad Marienbergben a búcsúzás jegyében zajlott, s a délután fájó szívvel váltunk el német csoporttársainktól. A német diákok nagyon segítőkészek voltak, és még kézzel-lábbal is elmutogatták, ha nem értettünk valamit.

Végül szeretnénk megköszönni Kovács Lívia tanárnőnek, hogy velünk tartott, és minden nehézség ellenére kibírta velünk ezt az egy hetet.

Morvai Petra 11/D
Barabás Gergő 11/D

 

<< vissza

1765 - 2012 BLG ©