2017. december
                 
  1 2 3  
  4 5 6 7 8 9 10  
  11 12 13 14 15 16 17  
  18 19 20 21 22 23 24  
  25 26 27 28 29 30 31  
   











Balogh László igazgató úr ballagási beszéde

Kedves Ballagó Batthyánysok!

Tisztelt Szülők és Vendégeink!

 

Ismét kivirágzott a császárfa (a Batthyánysok „szent” fája) ballagó diákjaink tiszteletére. Jó lenne megragadni ezt a pillanatot, és maximalizálni…! Valójában ezt a célt szeretné szolgálni a Batthyány Lajos Gimnázium ballagási ünnepségének minden momentuma 2012. május 5-én…

Amikor kerestem a Nektek szóló szép üzenetet, (bizonyára nem véletlenül…) Baudlaire „Már!” című rövid, szomorú írására leltem. Mostani ballagós batthyánys lelkiállapotunkat talán jól tükrözi:

„Csak én voltam szomorú, megfoghatatlanul szomorú. Mint pap, akitől elrabolták istenségét, nem bírtam szívettépő keserűség nélkül elszakadni a tengertől, amely oly szörnyűségesen csábító, a tengertől, amely a maga borzalmas egyszerűségében oly végtelenül változatos, és amely a játékaival, szokásaival, haragjával és mosolyával mintha magába foglalná és képviselné minden szeszélyét, halálvergődését és elragadtatását mindazok lelkének, akik valaha éltek és élnek és élni fognak!

Búcsút mondva e hasonlíthatatlan szépségnek, halálosan levertnek éreztem magamat; és ezért volt, hogy amikor minden útitársam azt mondta, hogy:

─Végre! – én csak felkiáltani tudtam – Már…?!”

         Talán ezt az életváltoztató szomorúságot fejezi ki a ballagási meghívótokban szereplő „Húnyt szemmel” című Babits Mihály vers, melyet javaslok, hogy még a magyar érettségi előtt mindenki elemezzen! Benne van ebben a versben a „józsef attilás”: „mert ami nincs, annak van bokra…”. A múlt már nincs, s előtted a jövő. S így valóban fájhat a jelen való pillanat. Pedig mindenki csak a jelenben él, a röpke pillanatban: amelynek egyik része már elmúlt, a másik fele meg bizonytalan. De mégis lehet húnyt szemű álmaid gyöngyeiből takarót hímezni…!

         Mert mindenki birtokolja a boldogságot. A boldogság jelentése ott van az emlékeinkben. Akár a mi közös batthyánys emlékeinkben. S a boldogság ott lehet az előtted állóban, csak győzd kivárni türelemmel, amíg az emberek, eszmék, helyzetek, dolgok, amelyek hozzád tartoznak: eljutnak hozzád! Ezért ne kergesd el ezt a mostani rövid, pillanatnyi szomorúságot sem. Talán öregszel az ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, s elbúcsúzol valamitől, ami Neked oly kedves volt; de az út nem záródik be előtted. Tudom azt is, hogy eddigi batthyánys léted felvértez a jövő kihívásaira is. Így, ez a mostani kis szomorúságunk akár megszépítheti az életed.

         De a „Gaudeamus igitur” azt jelenti: „legyünk vidámak”! Mert hihetünk a mai fiatalokban. Ezek a mai fiatalok, az ún. Y-generáció már a világhálón szervezi az életét. Jó lenne hinni azt, hogy (ez az új generáció) képes lesz humánus, erkölcsi értékeket is érvényesíteni. Lehet, hogy öntörvényűbbek, mint mi voltunk; lehet, hogy nehezebben integrálhatók egy megrögzött hierarchiába. De megéri őket másként kezelni, megéri velük megértőbben bánni, mint velünk annak idején, mert ők jó okkal magabiztosabbak, mint a mi generációnk volt. Egyébként mi, szülők (!) és iskola neveltük őket ilyenné, szabadságszeretővé, a tekintélyeket csak módjával tisztelőkké, öntörvényűekké. Pontosan azokat a tulajdonságokat igyekeztünk felerősítve beléjük plántálni, amiket elnyomtak bennünk. Arra tanítottuk őket, hogy tényleg érdemes tisztességesen tanulni is. Becsüljük hát meg őket, jöjjön az internet-generáció, és teremtsen nekünk időskorunkra jobb életet…! Az persze még a mi felelősségünk, hogy igyekezzünk megtenni mindent azért, hogy ebben az országban, a hazájukban találják meg a boldogulásuk lehetőségét, ne zárjuk be előttük az itthoni kapukat. Ezért mondhatjuk: „Ne az legyen a jövőnk, amitől félünk, hanem az, amit merészelünk…!” Ebben a nyáreleji ballagó ünnepi csendben hadd mondjuk szomorúsággal, de vidáman: „ez a vonat, ha elindult, hadd menjen…!” – mert vannak értékálló értékeink a Batthyány Lajos Gimnáziumban.

         Kedves Ballagó Diákjaink! Ti mind a 182-en bekerültök a BLG évkönyvébe… Köszönjük a sokszínű munkátokat Nektek és áldozatos Osztályfőnökeiteknek:

  • nyolcévfolyamos gimnáziumi 12.A osztály és osztályfőnöke Gaál Mercédesz
  • matek-töris 12.B és Herman József osztályfőnök
  • ötévfolyamos nyelvi tagozatos 13.C és Kornay Andrea osztályfőnök
  • reál 12.D és Knausz Ágnes osztályfőnök
  • humán 12.E és Kovács András osztályfőnök
  • humán 12.F és Kovácsné Nemes Adél osztályfőnök

 

A Ti végzős évfolyamotokban váltunk vegyes középiskolából gimnáziummá, s ezt az iskola kopott, de erős falán méltó felirat is hirdeti. Így válhattunk ebben az évben TOP 12-essé, a TOP 100-ban 23.-ká. Ritka erős OKTV-eredményű évfolyam voltatok: 31 diákunk jutott az OKTV II. fordulójába, s 13-an az országos döntőbe! Nem felejtjük a kiváló helikoni szerepléseteket, s azt sem, hogy a Batthyány-himnusz és – nyitány szerzője is köztetek van. Jómagam büszke vagyok arra, hogy még bírtam veletek a focit a BL-ben. (Még a csőtöréses havaria-helyzet is a Ti évetekben volt, de ez is inkább összefogásra késztetett.) A Ti végzős évetekben, 2012. június 2-án, szombaton 15.00 órakor adjuk át az Emlékfalat: sajnos, nem a ballagáson, de a III. Batthyánys, Landleros, Irányis Öregdiák Találkozón. Tényleg, nemsokára te is öregdiák leszel, de persze addig még le kell érettségizned. Biztosak vagyunk benne, hogy sikeresek lesztek. Ehhez (reméljük) minden tálentumotok és muníciótok megvan! Egyelőre pedig Ti vagytok nekünk a 2012-es „Ballagó Szépei”…

     Végül egy nemrég keletkezett különleges élményemet hadd osszam meg Veletek. Azt eddig is tudtam, hogy batthyánysnak lenni: jó, „király”, „zsír”… De a minap az Olaszországból hazafelé kalandozó batthyánys csapattól 36 különböző SMS-t kaptam egymás után, melyből újabb változatokat tudhattam meg. Ezek szerint: „BATTHYÁNYSNAK LENNI”:

Dolce Vita!; hit kérdése; császári és mámorító; szerelem; ajándék; lépcső; függőség; szorongató érzés; jobb, mint Julius Caesarnak volt!; katonás; kiváló; nagyon szép; felszabadító; csodálatos; kaland; kedves; nem alku tárgya; rendben; rohanás; fantasztikus; sirály; felbecsülhetetlen; megfizethetetlen; szédítő; kihívás; nem lacafaca; megéri; boldogság; remény; egy nagy család; colossalis! Kedves Ballagóink! Remélem, Bennetek is hasonló pozitív érzések fogalmazódnak meg ilyenkor búcsúzáskor – még ha szomorúsággal is. Ezért is várunk vissza Titeket találkozóitokon, ne csak „öregdiákként”…!

Kedves Vendégeink! Egy ballagás jó alkalom arra is, hogy emlékeztessük a végzősöket és magunkat is arra: Adjunk több időt a szeretteinknek! Öleljük meg a körülöttünk lévőket, mert ez az egyetlen olyan kincs, ami szívből jön, és nem kerül semmibe! Mondjuk el a szeretetünket! Ragadjuk meg azokat a pillanatokat, amikor még együtt vagyunk! Mert az Életet nem a lélegzetvételek számával, hanem a lélegzetelállító pillanatok számával mérjük…!

Minél több „lélegzetelállító” pillanatot kívánok az életünkben…!

Köszönöm a figyelmet!

Balogh László
igazgató – BLG

(Elhangzott 2012. május 5-én 10 órakor a Batthyány Lajos Gimnázium ballagási ünnepségén az iskolaudvaron.)

        

<< vissza

1765 - 2012 BLG ©