2017. december
                 
  1 2 3  
  4 5 6 7 8 9 10  
  11 12 13 14 15 16 17  
  18 19 20 21 22 23 24  
  25 26 27 28 29 30 31  
   











Kalandozó batthyánysok -Marienberg 2011

Iskolánk idén is megszervezte a már évek óta nagy sikernek örvendő, szők egy hetes útját a németországi városkába, Bad Marienbergbe. A vállalkozó csapat hamar összegyőlt, és Dobó István tanár úrral az élen megkezdhettük a várva várt kirándulás előkészületeit. Meg kell hagyni, sokaknak meggyőlt a bajuk az ébresztőórával, hiszen a megbeszélések korán, 0. órában zajlottak. Bemutatkozó programunkat viszonylag hamar sikerült összehoznunk, amely három népszerő népdal elénekléséből és egy magyar finomságokat bemutató részből állt. Nagyon gyorsan eljött április 10-e, az indulás napja. Utazótáskákkal, bőröndökkel megrakodva gyülekeztünk a BLG előtt, izgatottan várva az indulást. A busz kevés késéssel meg is érkezett, és miután búcsút intettünk szüleinknek, kezdetét vette a „nagy kaland”. A 16 órás buszozás kimerítőnek tőnhet, de mint a fiatalok többsége, mi is elütöttük az időt, és élveztük az utat. Igazán kipihenni nem tudtuk magunkat (voltak, akik nem is aludtak), így mikor 10 órakor megérkeztünk a német városkába, a csapat jó része álmos és fáradt volt. Lelkesedésünknek azonban ez sem szabott gátat, hiszen a programok szinte azonnal kezdetüket vették. A nagyon modern és kényelmes Europa Hausban voltunk elszállásolva, és előadásaink zömét is itt tartották. Velünk párhuzamosan több csoport is részt vett a kurzuson, nekünk egy kb. 25 fős, török és német tinédzserekből álló csoporttal kellett „összedolgoznunk”. Karsten és Jan, az előadók azonnal nekikezdtek az „icebreaking”-nek, azaz a kezdeti feszültség oldásának és a hangulat feldobásának. Játékos feladatok és a bemutatkozó előadások segítségével hamar összebarátkoztunk. Különösen nagy sikere volt az ételbemutatónak, a rétesek, pogácsák és apró szendvicsek villámgyorsan eltőntek a tálcákról. Másnap prezentációkészítéssel foglalatoskodtunk, 4-5 fős teameknek kellett kidolgozniuk és bemutatniuk egy-egy népszerő weboldalt, megadott szempontok alapján. Habár akadtak kisebb nyelvi nehézségek, mindig megértettük egymást, és alkalom nyílt nyelvtudásunk gyarapítására is. Egész sok volt a tennivaló, de jól éreztük magunkat, és bepillantást nyerhettünk egy másik kultúrába, más emberek életébe, valamint sokat nevettünk. Az előadások mellett két, egész ottlétünk alatt tartó játékot is kellett játszanunk. Bob, a kavics kézről kézre járt, mihelyt valaki a NEM szót kiejtette a száján, s emellett arra is ügyelnünk kellett, nehogy valaki puszijával „megöljön” minket. Kétségtelenül szerda volt a hét csúcspontja, mikor Frankfurtba utazott a csapat. Miután túlvoltunk a kötelező, bankban meghallgatott előadáson, szabadon kószálhattunk a híres utcákon. Több száz fényképpel és élménnyel lettünk gazdagabbak, igyekeztünk kihasználni az ott töltött rövidke idő minden percét. Az emberek sokaságának, a csillogásnak látványa és a pörgés szinte sokkolta a kanizsai viszonylatokhoz szokott szemünket, ámulva sétálgattunk a bevásárlóközpontok és irodaházak között. Sajnos hamarosan vissza kellett indulnunk Marienbergbe, de biztos vagyok benne, hogy Frankfurt életre szóló élményt jelentett mindannyiunk számára. Csütörtökünket egy nagyobb prezentáció kidolgozásával töltöttük: filmet, plakátot vagy kvízt kellett szerkesztenünk olyan témákról, mint a divat, a fukushimai atomkatasztrófa, a sport és a kultúra. A felkészülés egész nap tartott, a feladatok közben pedig egyre jobban összekovácsolódtunk a török és német tanulókkal. Az esti szabadidőt általában sétával, bowlingozással és beszélgetéssel töltöttük, persze nem feledkeztünk meg szeretteinkről sem, így szinte mindegyik boltba betértünk csoki - és italkülönlegességekért. A városban tett séták alkalmával láthattuk, hogy élik a marienbergi emberek mindennapi életüket: a kisváros végtelenül nyugodt és tiszta utcái tipikus német hangulatot árasztottak, a lakosok barátságosan viselkedtek. Az idő sajnos hamar elrepült, szempillantás alatt elérkezett a péntek, az utolsó, ott töltött délelőtt. Bemutattuk a csütörtökön készült előadásainkat, és egy utolsó összegző beszélgetéssel elbúcsúztunk egymástól. Nem fér hozzá kétség, hogy ez a szők hét mindenki számára felejthetetlen lesz, hiszen nagyon jól éreztük magunkat, a jókedv mellett pedig új barátokat is szerezhettünk. Szatai Evelin 10.E

<< vissza

1765 - 2012 BLG ©