2017. augusztus
                 
  1 2 3 4 5 6  
  7 8 9 10 11 12 13  
  14 15 16 17 18 19 20  
  21 22 23 24 25 26 27  
  28 29 30 31  
   

  Losonczi Mária
  Varga Henriett
  Varjas Dorina

  Balázs Bence
  Bíró Bence
  Bödör Bence
  Gadányi Bence
  Horváth Bence
  Kálovics Bence
  Kovács Bence
  Ritecz Bence
  Simó Bence
  Szinyéri Bence
  Tejfel Bence
  Varga Bence










Kalandozó batthyánysok -Marienberg 2011

Iskolánk idén is megszervezte a már évek óta nagy sikernek örvendő, szők egy hetes útját a németországi városkába, Bad Marienbergbe. A vállalkozó csapat hamar összegyőlt, és Dobó István tanár úrral az élen megkezdhettük a várva várt kirándulás előkészületeit. Meg kell hagyni, sokaknak meggyőlt a bajuk az ébresztőórával, hiszen a megbeszélések korán, 0. órában zajlottak. Bemutatkozó programunkat viszonylag hamar sikerült összehoznunk, amely három népszerő népdal elénekléséből és egy magyar finomságokat bemutató részből állt. Nagyon gyorsan eljött április 10-e, az indulás napja. Utazótáskákkal, bőröndökkel megrakodva gyülekeztünk a BLG előtt, izgatottan várva az indulást. A busz kevés késéssel meg is érkezett, és miután búcsút intettünk szüleinknek, kezdetét vette a „nagy kaland”. A 16 órás buszozás kimerítőnek tőnhet, de mint a fiatalok többsége, mi is elütöttük az időt, és élveztük az utat. Igazán kipihenni nem tudtuk magunkat (voltak, akik nem is aludtak), így mikor 10 órakor megérkeztünk a német városkába, a csapat jó része álmos és fáradt volt. Lelkesedésünknek azonban ez sem szabott gátat, hiszen a programok szinte azonnal kezdetüket vették. A nagyon modern és kényelmes Europa Hausban voltunk elszállásolva, és előadásaink zömét is itt tartották. Velünk párhuzamosan több csoport is részt vett a kurzuson, nekünk egy kb. 25 fős, török és német tinédzserekből álló csoporttal kellett „összedolgoznunk”. Karsten és Jan, az előadók azonnal nekikezdtek az „icebreaking”-nek, azaz a kezdeti feszültség oldásának és a hangulat feldobásának. Játékos feladatok és a bemutatkozó előadások segítségével hamar összebarátkoztunk. Különösen nagy sikere volt az ételbemutatónak, a rétesek, pogácsák és apró szendvicsek villámgyorsan eltőntek a tálcákról. Másnap prezentációkészítéssel foglalatoskodtunk, 4-5 fős teameknek kellett kidolgozniuk és bemutatniuk egy-egy népszerő weboldalt, megadott szempontok alapján. Habár akadtak kisebb nyelvi nehézségek, mindig megértettük egymást, és alkalom nyílt nyelvtudásunk gyarapítására is. Egész sok volt a tennivaló, de jól éreztük magunkat, és bepillantást nyerhettünk egy másik kultúrába, más emberek életébe, valamint sokat nevettünk. Az előadások mellett két, egész ottlétünk alatt tartó játékot is kellett játszanunk. Bob, a kavics kézről kézre járt, mihelyt valaki a NEM szót kiejtette a száján, s emellett arra is ügyelnünk kellett, nehogy valaki puszijával „megöljön” minket. Kétségtelenül szerda volt a hét csúcspontja, mikor Frankfurtba utazott a csapat. Miután túlvoltunk a kötelező, bankban meghallgatott előadáson, szabadon kószálhattunk a híres utcákon. Több száz fényképpel és élménnyel lettünk gazdagabbak, igyekeztünk kihasználni az ott töltött rövidke idő minden percét. Az emberek sokaságának, a csillogásnak látványa és a pörgés szinte sokkolta a kanizsai viszonylatokhoz szokott szemünket, ámulva sétálgattunk a bevásárlóközpontok és irodaházak között. Sajnos hamarosan vissza kellett indulnunk Marienbergbe, de biztos vagyok benne, hogy Frankfurt életre szóló élményt jelentett mindannyiunk számára. Csütörtökünket egy nagyobb prezentáció kidolgozásával töltöttük: filmet, plakátot vagy kvízt kellett szerkesztenünk olyan témákról, mint a divat, a fukushimai atomkatasztrófa, a sport és a kultúra. A felkészülés egész nap tartott, a feladatok közben pedig egyre jobban összekovácsolódtunk a török és német tanulókkal. Az esti szabadidőt általában sétával, bowlingozással és beszélgetéssel töltöttük, persze nem feledkeztünk meg szeretteinkről sem, így szinte mindegyik boltba betértünk csoki - és italkülönlegességekért. A városban tett séták alkalmával láthattuk, hogy élik a marienbergi emberek mindennapi életüket: a kisváros végtelenül nyugodt és tiszta utcái tipikus német hangulatot árasztottak, a lakosok barátságosan viselkedtek. Az idő sajnos hamar elrepült, szempillantás alatt elérkezett a péntek, az utolsó, ott töltött délelőtt. Bemutattuk a csütörtökön készült előadásainkat, és egy utolsó összegző beszélgetéssel elbúcsúztunk egymástól. Nem fér hozzá kétség, hogy ez a szők hét mindenki számára felejthetetlen lesz, hiszen nagyon jól éreztük magunkat, a jókedv mellett pedig új barátokat is szerezhettünk. Szatai Evelin 10.E

<< vissza

1765 - 2012 BLG ©