Kedves Batthyánysok!

A batthyánys–életérzés szíve melegével köszöntöm az iskolánk–gimnáziumunk–közösségünk minden tagját. Elsősorban az ünnepelteket - hamarosan érettségiző végzőseinket - és az ünneplőket - diáktársakat, szülőket, pedagógusokat - és mindenkit, aki velünk van most…

Nagy hatalommal bírnak a szavak. A szóbeli megerősítés és elismerés közvetíti a szeretetet. Salamon király mondta: „Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.” Ezért is van értelme az ünnepeknek… Mutasd meg iskolai ünnepeidet, és megmondom, ki vagy…! Mi hagyományosan tudunk régóta szépen ünnepelni – ezt a „batthyánys életérzés” és közösségünk sokat emlegetett ereje is diktálja. A várakozásnak, a ballagásra–érettségire való várakozásnak szentsége van, az iskolánk portájánál a visszaszámlálás „92” napja erre figyelmeztet! ...

Kedves Batthyánys Mindnyájan!

      Hiszek abban, hogy mi még hiszünk abban, hogy van „batthyánys nagycsalád”, s így van értelme együtt ünnepelnünk. Mert fészek, búra, óvóhely, arborétum és legújabban „BLGrund” vagyunk… Ez most egy mai kántálás. A költők álmodnak helyettünk is: „Imádni az Istent/ És egymást szeretni…” Boldog Karácsony: várakozunk, készülődünk, ajándékozunk, díszítünk, „Mennyből az angyalt…” énekelünk, nem félünk az élettől, nem félünk a haláltól…” Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy…”!

      Advent van, a várakozás ideje, amikor egy kicsit lelassíthatunk, befelé és felfelé is jobban figyelhetünk. Alkalmunk nyílik mélyebben megélni mindennapjainkat és születésnapjainkat is, lelkünket szokatlan béke környékezheti meg. Az ünnep azért van, hogy megállítsa az Időt…  

     (Remélem, hogy a szülők legalább annyira tudnak figyelni, mint gyermekeik – diákjaink… S azt is remélem, hogy mindenütt, a nagyaulában és az osztálytermekben is jól hallanak: nem harsogva szeretnék szólni, de érthetően, tisztességgel kommunikálva közös dolgaink érdekében. Ha a hangosítással, az iskolarádiós belső hálózattal netalántán baj van, akkor máris adódik egy megoldandó feladat, mely természetesen elsősorban a működtető dolga, de szívesen veszünk minden szülői segítséget…)

     Mindig különös gonddal készülök a Szülőknek szóló rövid szülői értekezleti szózatomra. Természetesen van sok olyan iskola, ahol egy ilyen megszólalás akár el is maradhatna, de mi az igényesség és a partnerség jegyében szeretnénk kihasználni, hogy figyelnek rám… De a legfontosabb, hogy figyeljünk Gyermekeinkre!  

Kedves Batthyánysok!

      Véget ért egy hosszú, forró nyár és érik a szőlő… És ideje van mindennek: a szomorúságnak és az örömnek is. A nyár lassan emlékké válik. Kérdés, hogy sikerült-e a megújúlás?! Tudom, megújulni némely dolgokban szakaszosan lehet (lásd vakáció!), de lehetőség van a folyamatos megújulásra is – különösen akkor, ha esetleg a nyár nem volt tökéletes. De bízzunk benne, a feltöltődés mégiscsak sikerült. „A mosoly olyan, mint egy bátorító, gyöngéd ölelés, mellyel élni segítjük egymást.” (Simon András)

      Ideális esetben diáknak, tanárnak nagy szüksége van a nyárra. A pedagógusnak, mivel magát adja munkájában („mint pelikán a begyét fiókáinak”…), ezért nagyon fontos a vakáció megújító ereje. A diák számára a nyár pedig lehetővé teszi az új tanév megújhodásának lehetőségét. Bízva abban, hogy ezek a jó célok teljesültek: egy hosszú, forró nyár feltöltődése után készen állunk, készen kell, hogy álljunk egy újabb, másik tanév bevezetésére. (S az sem baj, ha nem tökéletes egy nyár, hiszen a lítium elemet sem szabad 100%-osra feltölteni, mert az csökkenti az élettartamot…)  

Kedves Batthyánysok!

      Mi az időt tanévekben mérjük. Ismét elmúlt egy újabb, amely más volt, mint az előzők, de nálunk telt: ezért a mi közös batthyánys tanévünkről szeretnék szólni, s azt hamarosan befejezni.

      A bölcsektől tanultam egy tételmondatot: ”Ahol szeretnek, ott vagy otthon.” Ez természetesen elsősorban a család lehet, de néha, jó esetben, az iskola is be tud segíteni – a „jó iskola”… Mi ilyen, jó iskola szeretnénk lenni: ahol szeretnek. S ahol Te is szeretsz létezni (persze nem a vakáció idején…). Ha valakinek az iskolájában nincs szeretet, az nincs otthon benne. Akkor sem, ha hivatalosan oda van bejegyezve. Sok benne az ismerős, a megszokott, de nincs otthon benne… Otthon lenni azt jelenti, hogy visszamenni lényünk igazi és egyetlen valóságos állapotába: a szeretetbe. Az ember idegenként élhet az iskolájában is, ha nem szeretik. Remélem, ez a rossz élmény minél kevesebbeknek adatik meg a mi iskolánkban. Az ember igazi otthona, iskolája, hazája a szeretetben van. Minden más helyen számkivetett. ...  

Kedves Batthyánys „Nagycsalád”!

Érettségizőinkkel egy kicsit mi is megéljük fiatalságunkat. Ezért ha a kimondott szavak szépek, talán a beérkezők is azok lesznek. Van, amikor egy történés valamiképpen összesűríti az időt, s abban a pillanatban benne az egész életünk. Ilyen lehet egy igazi ünnep, különösen az ifjúság „csúcsünnepe”: a ballagás. Így válhat egy alkalom és egy általa létrehozott, összesűrűsödött pillanat egy egész kor szimbólumává. A ballagás mint ünnep így sűríti születésünktől végzetünkig való vándorlétünk örömét és szomorúságát.

Igen, az életünk pillanatok sorozata – mind oda vezet, ahová hagyjuk; amit akarunk, amire vágyakozunk. S a bölcsek szerint meg kell tanulnunk vágyakozni arra, ami a miénk. Így jöhet öröm vagy bánat, egyre megy, az útról már le nem térhetsz… Vándor vagy, kedves Ballagó Diákunk, s általatok mi is, kik ünnepünkben összesűrítjük a pillanatokat: boldog az, ki vándor lehet…!