2017. augusztus
                 
  1 2 3 4 5 6  
  7 8 9 10 11 12 13  
  14 15 16 17 18 19 20  
  21 22 23 24 25 26 27  
  28 29 30 31  
   












Tisztelt Kanizsai Gyászoló Gyülekezet!

Kedves Frédi!

 

 

     Szívrepesztő váratlansággal távozott közülünk dr. Márton Alfréd Tanár Úr, Kollégánk és útitársunk. Az ő útja az égben folytatódik, nekünk maradnak a közös emlékek. Isten Veled, Barátom! Hiányzol közülünk, de bennünk folytatódsz.

     Halálod rádöbbentett arra, hogy nem vagyunk mindenhatóak. De hihetünk az öröklétben: sokkal jobb hinni, mint nem hinni! Nagyböjt kezdetén így keressük az igazságot. Próbáljuk meg a jót tenni, a rosszat elkerülni: hinni jó dolog! Zuhanó repülőgépen nincs ateista… A halál nem valaminek a vége, hanem valami újnak a kezdete. Így hihetünk az örökéletben.

     Földi 57 éved azonban oly rövid! Hisz nem oly régen még a zalaszentbalázsi fiatalember gimnáziumunkban IV.A/1978-as örökdiákunkként, egyedüli fiúként és egyedüli példányként a nyelvi osztályban érettségizett. A nagyon szorgalmas, céltudatos diákot a nyelvészet érdekelte elsősorban, de az irodalom iránt is elkötelezett volt, sokat olvasott. Jó barátságban volt mindenkivel. A szegedi József Attila Tudományegyetemre elsőre felvették, ahol magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári, valamint altajisztika (török) szakos előadói diplomát szerzett 1985-ben. Így lehetett Szegeden történész, turkológus és magyar őstörténész is. Ott is vannak hálás tanítványai. Majd az új évezred elejére visszaköltözött Kanizsára, ahol másfél évtizedig a Műszaki Szakképző Iskola tanára volt, aztán a 2014/2015-ös tanévtől előbb óraadó, majd a 2015/2016-os tanévben teljesen gimnáziumunk, a Batthyány Lajos Gimnázium magyartanára lett.

     Nagy tudású, szelíd, jóakaratú példaember volt Tanárként, Osztályfőnökként. Betegséged súlyossága kapcsán gyanútlanok voltunk egy hónapig, aztán a múlt héten hétfőn robbant a bomba: közölted velünk a súlyos kórt. Hétfőn este a kórházi ágyadon még beszélgettünk Veled telefonon. Nem panaszkodtál, sőt bizakodtál, dicsérted a körülötted állókat, hogy milyen segítőkészek, olyan pozitív, lelkierős voltál még egy ilyen nehéz helyzetben is… Aztán kedden este jött a hír, az altatásból nem tértél vissza, most már örök álom a Tiéd. Mi hiszünk az öröklétben…

     A halál döbbenete azonban, a „nem beszélgettünk eleget” fájdalma megállít. Szomorú szívünk mély fájdalmát próbálja enyhíteni az a sok szeretet, amely földi léted zárásakor megnyilvánul Kollégától, Tanítványtól, Tisztelőtől. Tőlük idézek: „Rövid, de annál tartalmasabb időszakot tölthettünk el Veled… Hatalmas lélek voltál, a TANÁR ÚR, nagytudású, szerény, alázatos, munkájának élő ember, amolyan igazi „entellektüel”, és ahogy az egyik hálás tanítványod megjegyezte, igazi PÉLDAKÉP… Elhívták az angyalok a földön túli világba, reméljük, a végső nyugalmat már megtalálta… Egy dolog van, amit teljes szívvel kijelenthetünk, nekünk volt a legeslegjobb Osztályfőnökünk!… Drága Tanár Úr! Sosem fogom elfelejteni, hogy Ön mennyire jó ember volt… Hihetetlen tudás, együttérzés, kedvesség és jóindulat. Én így emlékszem vissza Önre… Köszönjük, hogy Önnel tölthettük ezt a csodálatos félévet… Köszönjük, hogy mindig türelmes volt velünk, és mindenben segíteni próbált nekünk… Azonkívül, hogy remek tanár volt, nagyon jó ember is… Köszönök minden okosságot és bizalmat, amit kaptam. Örülök, hogy ismerhettem!… Sosem felejtem el azt a mondatát, hogy „ilyen feleletekért érdemes tanárnak lenni”! …”

     Így búcsúzik Tőled a „mi iskolánk”, a „rettenthetetlenek”, azaz a munkára kész osztályfőnökök, a Te „örökosztályod”, a 9.E és minden ember, akivel csak találkoztál földi életedben. Te idézted a Neked is tetsző tablóképes tételmondatot: „Az életben egyszer lent vagyunk, aztán meg fent, tehát ha minden rossz, nem kell úgy elkeseredni. Pánikolni a hullámvasúton sem akkor kell, amikor a lejtmenet jön, hanem ha egyszer csak elfogy a sín.”

     A sín most látszólag elfogyott, de az „örökút” megy tovább. A jóemberek az emlékek emlékeként halhatatlanok. Csak a test enyészik el, a lélek, az erő, a hit marad… Kedves Frédi Tanár Úr! Taníts meg arra, hogy rövid földi életünkben alázatosan és reménykedő szívvel járjuk zarándokútunkat, egymást szeretetben hordozzuk és szolgáljuk!

     Szóljon ezért Pál apostol szeretethimnusza Keresztúry Dezső szövegével, Daróci Bárdos Tamás zenéjével, mely énekkari művet a zeneszerző iskolánk Virág Benedek Kórusának ajánlotta. És mi most Általad Neked: „A szeretet soha el nem múlik… Most megmarad a hit, remény, szeretet. Ez a három, de köztük a legnagyobb a szeretet.”

     Frédi, Neked szól, ugye hallod…?!!

 

 

Balogh László

igazgató – BLG

 

(Elhangzott 2017. március 3-án 15.00 órakor dr. Márton Alfréd, a Batthyány Lajos Gimnázium tanára földi életének búcsúztatóján.)

 

<< vissza

1765 - 2012 BLG ©